Alföldi aranykincsek nyomában – Régészeti meglepetések Szegedről és Kecskemétről

2017. július 17. hétfő 13:23

Bronzkori arany lábvért több mint 100 grammos „gyűrt” darabjára bukkant Szeged határában egy gombászó, aki felfedezéséről értesítette a Móra Ferenc Múzeumot. Czukor Péter ásatásvezető régész az intézmény munkatársaival azonnal megkezdte a megtalálási hely kutatását, talajradaros átvizsgálását.

Ennek eredményeként előkerültek a lábvért hiányzó részei és több, feltehetően a műtárgyhoz kapcsolódó félgömb, illetve kúp alakú függő.

Magyarország területén korábban még soha nem fedeztek fel a szakemberek bronzkorból származó arany lábvértet. A muzeológiai szempontból, európai viszonylatban is páratlan értékű ötvösmunka a korszak egyik befolyásos erős embere – ahogy a szegedi sajtótájékoztatón fogalmaztak –, „a Kárpát-medence Akhilleusza” számára készülhetett. Feltehetően valamilyen szakrális szertartás keretében kerülhetett a földbe, mivel összehajtogatták és bevagdalták, alkalmatlanná téve a mindennapi használatra – tudatta V. Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének adjunktusa. Fogas Ottó múzeumigazgató szerint a most előkerült bronzkori aranyvérthez hasonló régészeti szenzáció utoljára akkor történt Szegeden, amikor 1926-ban Bálint Mátyás szőlőjében ráleltek a nagyszéksósi aranykincsre.

A leletegyüttes darabjait Móra Ferenc, a szegedi közgyűjtemény akkori igazgatója vezetésével tárták fel. A helyi szóbeszéd szerint korábban is találtak már a környéken hasonló kincseket, melyekkel – nem tudván, hogy aranyról van szó – a gyerekek játszottak. Mint később kiderült, az eddigi legnagyobb hun aranykincslelet darabjai kerültek elő. A körülbelül százötven tárgyat, az összesen több mint egy kilogramm súlyú aranyat a Móra Ferenc Múzeum őrzi.

A most bemutatott aranytárgyat a késő bronzkor folyamán, körülbelül háromezer éve rejthették el a földbe. A lábvért – formája és díszítése alapján nagy valószínűséggel – a Krisztus előtti 12–9. század közötti periódusra keltezhető, ami nagyjából megfeleltethető a trójai háború időszakának. Hasonló formájú, bronzból készült lábvérteket az Égeikumtól egészen Franciaországig használtak a késő bronzkor időszakában. A Szeged határában előkerült darab egyik különlegessége, hogy a Dunától keletre eső vidékről eddig egyetlen hasonló tárgy sem ismert. A következő hónapokban a múzeum és az ELTE szakemberei elkezdik a műkincs restaurálását és a lelet tudományos kutatását.

Májusban Kecskeméten, a Mercedes újabb gyárának területén végzett régészeti kutatás során egy, az 5. század első felében – vagyis Attila korában – élt gazdag férfi sírját tárták fel Wilhelm Gábor vezetésével. A kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai a 2. századtól az 5. század elejéig datálható szarmata és a 7. századtól a 9. század elejéig keltezhető avar kori települések nyomaira bukkantak a leendő gyár területén. Az itteni hét lelőhely egyike az 5. századi úgynevezett padmalyos (padkás) sír. A fosztogatók elleni védelmet szolgáló temetkezésre jellemzően a testet a téglalap alapú sírgödör oldalában kialakított üregbe fektették. A tehetős férfi keleti típusú, rövid tőrkardját veretes hüvelyben tárolta, mellette a tőr hüvelyét díszítő aranyveret is napvilágot látott. Feje alól öntött arany hajkarika került elő, a lábbeli szíjához tartozóan pedig két öntött aranycsat. A sírgödör északi sarkában szürke, fényezett felületű, korongolt korsót rejtett a föld.

A négy aranytárgy rendkívül jelentős, a kecskeméti múzeum gyűjteményébe eddig még nem került be hasonló korú és gazdagságú temetkezési lelet. A hun korból pár tucat hasonló, padmalyos temetkezés ismert a Kárpát-medence területén, a Duna-Tisza-közéről ez az első e korhoz köthető, régészeti szempontból szakszerűen vizsgált és „meghatározott” sír. Az eddigi munkák során előkerült további leletek is azt bizonyítják, hogy sűrű volt a településhálózat ezen a területen mind a szarmata, mind pedig az avar korban. Egyes lelőhelyeken sok, római importból származó kerámiát találtak, de jelentősnek tekinthető egy, szintén a hun korra tehető kiöntőcsöves korsó maradványainak előkerülése is. A kecskeméti terepmunkák várhatóan november közepéig tartanak.

Forrás: Pallós Tamás

Fotó: Móramúzeum.hu

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2017. július 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
-olyan-mint-az-elveszett-mennyorszag
„Olyan, mint az elveszett mennyország” – A kerecsendi roma gyerekek táborába látogattunk

Kerecsenden július 10. és 15. között tartották a 23. nyári tábort a falu roma gyermekei számára. Plébániai csoportból nőtte ki magát a tábort és az évközi közösségi programokat szervező Világítani fogok elnevezésű mozgalom, amely ma már az egész országból vonz főként fiatal önkénteseket.

2017. július 24. hétfő
-az-eletemet-kaptam-tole-vissza-kozosseg-amelyben-elette-valik-az-ige
„Az életemet kaptam tőle vissza” – A közösség, amelyben életté válik az Ige

A Cenacolo cherascói házában él, két éve került a közösségbe. Gyógyulni ment, „szerelemből”, hűségből maradt. Fecske Ágival beszélgettünk.

2017. július 23. vasárnap