Anglikán–katolikus közös nyilatkozat Máriáról

Seattle: Anglikánok és katolikusok május 16-án, helyi idő szerint este 8-kor Seattle-ben bemutatták Máriáról szóló közös nyilatkozatukat, amelynek címe: „Mária: kegyelem és reménység Krisztusban”. A szöveg közzétételét ötéves előkészítő munka előzte meg, kidolgozója a VI. Pál és az akkori canterburyi érsek, Michael Ramsey által 1970-ben felállított ARCIC (Anglikán–Római Katolikus Nemzetközi Bizottság), amely ma a katolikus egyház és az anglikán közösség egyházai közötti teológiai párbeszéd hivatalos orgánuma.

A jelenleg csak angol nyelven olvasható szöveget az ARCIC két társelnöke,  Peter F. Carnley, Perth érseke, az ausztráliai anglikán egyház prímása és Alexander J. Brunett, Seattle katolikus érseke mutatta be.

Ez az első olyan, kétoldalú tárgyalások eredményeként megszülető közös dokumentum, amely Máriával foglalkozik. „Olyan nyelvezetet próbáltunk kialakítani – írják az ARCIC vezetői a szöveg bevezetőjében –, amely visszatükrözi azt, ami közös, és túllép a múlt vitáin. Ugyanakkor bátran szembe kellett néznünk a szövegben olyan dogmatikai definíciókkal, amelyek bár szerves részei a római katolikusok hitének, nagymértékben idegenek az anglikánokétól.”

A dokumentum 80 paragrafusra tagolódik: a legterjedelmesebb szakasz (§ 6–30) Mária Szentírásban betöltött szerepét vázolja. A nyilatkozat ezután bemutatja, hogyan látták az egyház első zsinatai, az egyházatyák és a kereszténység első évszázadainak teológusai Mária alakját. Ezután a Mária-tisztelet középkori felvirágzását és az abból fakadó teológiai vitákat ismerteti, különös tekintettel a reformáció gondolkodóira.

Az első két szakaszban megtalált összhang a dokumentum harmadik részében segít feloldani a legégetőbb problémákat, amelyek a két Mária-dogmához (a IX. Piusz által 1854-ben kihirdetett szeplőtelen fogantatás, illetve a XII. Piusz által 1950-ben hittétellé emelt Mária mennybevétele) kapcsolódnak. A Bizottság nem oldja fel teljesen az anglikánok és a katolikusok közötti nézeteltérést, de részletesen foglalkozik a vita alapját képező két fordulattal, amelyek az isteni kinyilatkoztatásra vonatkoznak – az anglikán egyház számára ugyanis „a Szentírás tartalmazza mindazt, ami az üdvösséghez szükséges: így mindaz, ami nem olvasható abban, vagy abból nem igazolható, nem kérhető számon senkitől hittételként vagy az üdvösség előfeltételeként”.

A dokumentum a II. Vatikáni zsinat fényébe helyezi a kérdéses mondatokat, s elismeri a Szentírás központi szerepét a kinyilatkoztatás közvetítésében. „Amikor a Római Katolikus Egyház kijelenti, hogy egy igazságot Isten nyilatkoztatott ki, nem jelenti azt, hogy új kinyilatkoztatást hirdet. Ezek a definíciók jóval inkább arról kívánnak tanúságot tenni, ami kezdettől fogva ki volt nyilatkoztatva.”

A befejező rész közös kijelentések sorát tartalmazza, amelyekben megállapítják: „Mária szerepének értelmezése soha nem homályosíthatja el Krisztus mint az egyetlen közvetítő szerepét”, ugyanakkor megerősítik: „nem lehet valaki hűséges a Szentíráshoz, ha nem tekint méltó figyelemmel Mária személyére”.

SIR/MK

A képek forrása: www.anglican.org.au, landru.i-link-2.net