Aranymise és hálaadás a sofronyai templomban

Kóbor György prédikáció helyett visszapergette azon három év történéseit, amelyet ebben az egyházközségben töltött. Elmondta: azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket.

Amikor 1967-ben Oláh Ferenc főesperes megbízta a sofronyai templom megépítésével, megijedt a nagy feladattól, hiszen alig néhány évvel azelőtt szentelték pappá. 4600 lejjel fogtak hozzá az építéshez; ez az összeg akkoriban öt–hat hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. A plébános a padlózatlan barakkban akart lakni a két kőművessel, azonban ezt a helyiek nem engedték és szobát biztosítottak nekik. Az aradi plébánia Trabantjával szállították apránként a cementet, a meszet; a faanyagot a kishegyi erdészeti igazgatóságtól sikerült beszerezni jutányos áron. A sofronyai hívek közül ha húsz embert hívott munkára, negyvenen jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg – idézte fel a település egykori plébánosa.

Kóbor György atya visszaemlékezve a templomépítésre elmondta azt is, hogy amikor gyűjtöttek, a szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának megépítésére. Felidézte azt is, hogy az ortodox plébános a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz, s mivel nem volt ünneplőbe öltözve, kihívatta a fiatal kollégát az építőtelepről. Amikor meglátta, hogy paptestvére kopaszra nyírva, barnára sülve, rövidnadrágban dolgozott, elérzékenyült. Összebarátkoztak, s a katolikus templom elkészültéig az ortodox templomban tarthatták a szertartásokat. 

Visszaemlékezését imádsággal zárta az aranymisés, Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte, hogy drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.

Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, és imádságát kérte a fogyatkozó közösségért. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, és imádkoznak érte. A sofronyai hívek egy, a templomról készült festményt adományoztak a település egykori plébánosának, valamint Ódry Mária festőművész is neki ajándékozta egy művét.

Magyar Kurír