Az afrikai egyház etikus kormányzást vár el a kontinens országaitól

Ezt az igazságosabb államvezetést sürgető kezdeményezést egy sor korábbi akció előzte meg, melyek során az afrikai püspökök igyekeztek határozottan beavatkozni a politika menetébe. Tették ezt annak ellenére, hogy az egyház több afrikai országban is közel áll a hatalmon lévő erőkhöz.

Sylvain Kalamba-Nsapo szavai keményen csengenek: „Fel kell lépni a hazugság intézményesítése és az igazság sárba tiprása ellen.” A Brüsszelben élő, kongói teológus ezekkel a szavakkal fejezte ki egyetértését a tiltakozó felvonulás mellett, melyen honfitársai február 16-án vettek volna részt, ha közben a kormány nem tiltotta volna be az akciót.

A nagyszabású tüntetést a Kongói Demokratikus Köztársaság püspöki kara szervezte, hogy így tiltakozzon azok ellen a súlyos szabálytalanságok ellen, melyek a 2011. november 28-i képviselő- és elnökválasztást beárnyékolták. „Az egyház küldetésének része, hogy minden erejét latba vetve megmutassa, képes állást foglalni és felelősséget vállalni a társadalmat érintő kérdésekben. Nem szabad puhának maradnunk, és bizonyos kérdésekben nem tűrhetünk ellentmondást” – folytatja határozottan Kalamba-Nsapo.

Kongóhoz hasonlóan a katolikus egyház Szenegálban is úgy döntött, hogy közvetlenül beleavatkozik a politikába. Az ok a február 26-i elnökválasztás, és a jelenlegi elnök jelölése, mely nagy felzúdulást keltett az országban. A 85 éves Abdoulay Wade újabb elnöki jelölését az ellenzék alkotmányellenesnek ítélte, melyhez a szenegáli püspökök is csatlakoztak, és január 19-én arra szólították fel a politikusokat, hogy „nagyon pontosan tartsák magukat az alkotmány szellemiségéhez és tartalmához”.
 
Jacques Aimé Sagna, a szenegáli püspöki kar titkára a választási szabályszegések mellett elítélt „mindennemű szabálytalanságot, a könnyelmű költekezést, a korrupciót, a protekciós rendszert, az erkölcstelenséget, az erőszakot, a büntetlenséget, valamint azt, hogy a politikusok nem tartják tiszteletben az emberek személyét és jogait”, mert e sajnálatos jelenségek az atya szerint évek óta mérgezik a szenegáli politikai életet.

Mindeközben Théodore Adrien Sarr bíboros, Dakar érseke azt veti nyíltan országa kormányának szemére, hogy nem tettek meg mindent a béke helyreállításáért Casamance-ban. Alphonse Seck, a dakari egyházmegye püspöki helynöke és egyben az Igazság és Béke Bizottság titkára kedden bejelentette, hogy 850 megfigyelőt vonultatnak fel az ország egész területén, hogy felügyeljék a választások megfelelő lebonyolítását, és azt, hogy vitamentes végeredmény születhessen. Ennek érdekében az Igazság és Béke Bizottság figyelemfelkeltő kampányba kezdett, melyet egy dokumentum, valamint több röpirat és plakát fémjelez, melyek „becsületes és korrupciómentes” választásokra szólítanak fel.

Ez a két kezdeményezés egyértelműen közvetíti annak a nyilatkozatnak a határozott üzenetét, mely a Nyugat-Afrikai Püspöki Konferencia január 23. és 29. között Elefántcsontparton tartott, első plenáris ülésén született meg. A katolikus egyház 150 angol, portugál és francia nyelvű résztvevője kereken és nyíltan azt kérte politikai vezetőitől, hogy „hivatalukat szolgálatnak tekintsék, és ne a nyers erő alkalmazása, a határtalan önzés és a korrupció lehetőségét lássák benne”. Ez az állásfoglalás több más afrikai püspöki kar nemrégiben kiadott dekrétumával is összhangban van, mintha a 2009-es római Afrika Szinódus és a pápa tavalyi benini látogatása új lendületet adott volna nekik.

Nigériában Anthony Okogie bíboros, Lagos érseke és John Onaiyekan, Abuja érseke szintén nem haboztak fellépni a kormány gazdaságpolitikája ellen, amikor januárban hatalmas tiltakozás tört ki az országban a benzin árán lévő állami támogatás hirtelen megvonása miatt.

Burkina Fasóban is hasonló a helyzet. Parázs vita dúl, amióta kilátásba helyezték az alkotmány módosítását, mely lehetővé tenné, hogy a jelenlegi elnök, Blaise Compaoré újra indulhasson a 2013-as választásokon. Philippe Ouédraogo, Ouagadougou érseke december közepén nyíltan jelezte, hogy a püspökök is tiltakoznak az alkotmánymódosítás ellen.

December 12-én a Burundi Püspöki Konferencia tagjai kezdtek tiltakozásba az önkényes letartóztatások és a peren kívüli kivégzések miatt. „Minden erőnkkel fellépünk azok ellen, akik nem engedik ki a kezükből a hatalmat, és azon ellen, akik erőszakkal és háborúval igyekeznek megszerezni azt” – jelentette ki a püspöki kar elnöke, Gervais Banshimiyubusa, Ngozi püspöke.

De az afrikai egyház nemcsak a közelmúltban, hanem már jó ideje küzd az etikus kormányzásért. „Az afrikai egyház támogatta azt a szabadságért és igazságért folytatott küzdelmet, mely az 1990-es évek elején végigsöpört a kontinensen – mondja Yves Lefort, a Francia Karitász Afrikában dolgozó munkatársa. A berlini fal leomlását és François Mitterrand 1990-es beszédét követően, melyben a francia elnök az afrikai államok demokratikussá tételéről szólt, a demokráciára való igény feltámadt Afrikában, és az egyház is kivette a részét belőle. Több országos tanácskozást is püspökök vezettek az akkori Zairéban (melyet ma Kongói Demokratikus Köztársaságnak hívnak), Togóban, Gabonban és Beninben. A Keresztény Egyházak Tanácsa Madagaszkáron is nagy szerepet játszott az 1991-es választásokban.”

Ha az eredmények nem is váltották be a hozzájuk fűzött reményeket – elsősorban azért, mert a korábbi politikai erők újra hatalomra jutottak, mint például Mobutu marsall Zairéban –, az egyház szava nem hullott a semmibe. Kamerunban az azóta már nyugdíjas Christian Tumi bíboros például a mai napig meghatározó egyéniség, akire hallgatnak az emberek, és aki nyíltan bírálta Paul Biya elnök novemberi újraválasztásának körülményeit.

Újra és újra elhangzik azonban az a kritika, hogy az afrikai egyház nem mindenhol képviseli ugyanazt az értékrendet a helyi hatalmakkal szemben. Ludovic Lado jezsuita, a Közép-Afrikai Katolikus Egyetem társadalomtudományi karának helyettes dékánja például „provokálni” akarta a kameruni püspököket, és kemény hangú nyílt levelet intézett hozzájuk, melyet két helyi lap is leközölt. „Önök, mint testület, soha egyetlen nyílt állásfoglalással sem támogatták a civil társadalmat, mely egy igazságosabb választási rendszerért küzdött – írja levelében. – Inkább hallgattak, nehogy kényelmetlenséget okozzanak a helyi hatalomnak, melynek képviselőihez önök közül többeket értékes és előnyös kapcsolatok fűznek.”

Az őt ért kritikák ellenére Lado atya máig kitart a véleménye mellett. Ennek oka az is, hogy szomorú emlékeket őriz „az elnök eskütételének másnapján megrendezett ökumenikus szentmiséről, mely a nemzeti himnusz eléneklésével zárult.” „Úgy éreztem – mondta –, hogy egyházunk túlzottan összefonódott ezzel a megkérdőjelezhető kormánnyal. Márpedig, ahogy azt Elefántcsontparton láttuk, ha a helyi rendszer megbukik, az emberek azonnal az egyház ellen fordulnak, ha úgy érzik, hogy nagy volt a kötődés közöttük.”

Nyílt levele egyébként a kritikák mellett támogatást is kapott: a püspökök fele és rengeteg világi is üdvözölte az írást. „Ami Kongóban történik, az nálunk még nem működik. Mindenesetre az események engem igazolnak, és annyit biztosan elértem általuk, hogy nem fognak elmozdítni a hivatalomból.”

Magyar Kurír

Forrás: La Croix