Az Atya nevében – Szeminaristák Virginie Ledoyen francia színésznő szemével

A színésznő másfél hónapon keresztül követte a három fiatal életét a kápolnában végzett hajnali imától kezdve a Bernardinusok Kollégiumában hallgatott órákon keresztül az uszodában vagy a barátaikkal egy kávéházban töltött esti kikapcsolódásig.

A három fiatalember három igen különböző karaktert testesít meg. A 30 éves Maxime az értelmiségi a csapatban: tanár és művészettörténetből szerzett doktorátust. A 28 éves román származású Bernard kissé kaotikus múlt után a szemináriumban talált magára. A 24 éves Philippe pedig cserkész volt, és elsőáldozáskor érezte először a „hívást”.

A film, akár egy felmérés, egy sor kérdésre keresi a választ, melyek az egyházzal kapcsolatban a legtöbb emberben felmerülnek: Milyen megélni az Atya „hívását”? Hogyan lehet élni párkapcsolat nélkül? Vannak-e olyan jelentkezők, akiket az egyház nem tud befogadni? Virginie – saját bevallása szerint – nem hívő, „semmilyen vallási kultúrával” nem rendelkezik, mégis (vagy éppen ezért) kíváncsian és nyitottan viszonyul a vallás misztériuma felé. „Nem vagyok megkeresztelve sem – mondja. – Engem, aki hit nélkül élek, mindig is megragadott, milyen áhítat árad a hívők egy részéből.”

A dokumentumfilm megindítóan mutatja be a három szeminarista elhivatottságát, kételyeit, belső harcait. A beszélgetések által barátság alakult ki Virginie és a fiatalemberek között. Arra a kérdésre azonban, hogy ő maga közelebb került-e a megtéréshez, a színésznő nemmel válaszolt. „Az én utam nem erre visz, de nem tagadom, hogy csodálat ébredt bennem. Számomra az egyház mindeddig elavult, poros intézménynek tűnt. Most pedig felfedeztem, hogy olyan, mint egy élő szövet, melyet nagyszerű és intelligens emberek alkotnak.”

A La Croix írása szerint a dokumentumfilm egyértelműen pozitív üzenetet hordoz és talán változtat  az emberek papi hivatásról alkotott, sokszor erősen eltorzult képén.

Magyar Kurír