…az egri Lelkipásztori Napok résztvevőit élményeikről

Török Bernadett lelkipásztori munkatárs

A Katolikus Karitász országos központjában dolgozom, és évek óta járok a Lelkipásztori Napokra, már nem is tudom megszámolni, hányszor voltam. Először azért jöttem, mert Nagy Károly atya a plébániánkon meghirdette ezt a lehetőséget a munkatársai körében. Nagyon vonzóan beszélt róla, és amikor személyesen is eljöttem, megtapasztaltam, milyen szép, hogy sok ember összegyűlik az egész országból, akiknek fontos az egyház, akik szeretnének tenni érte, szeretnének ötleteket, tapasztalatokat gyűjteni, cserélni, és ezeket otthon a saját közösségükben megvalósítani. Mély benyomást tett rám, hogy egyik délelőtt öt püspök atya volt itt velünk, és nagyon közvetlen módon beszéltek az életükről. Ritkán van alkalom arra, hogy az ember ilyen közvetlenül hallja megnyilatkozni az egyház vezetőit, és így sokkal könnyebb a szívemben őrizni ezeket az embereket, akik nagyon sokat tesznek és, azt hiszem, sokat is szenvednek az egyházért. A témával kapcsolatban mély benyomást tettek rám Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Bibliatársulat főtitkárának délutáni bevezetői a biblikus csoportmunkához. Két módszerrel ismertetett meg bennünket, amelyekkel a Szentírást közösségben is lehet olvasni – ezeket otthon a plébánián jól tudom majd hasznosítani.

Tornyai Gábor székesfehérvári plébános

Most vagyok itt először, két munkatársamat hoztam magammal. Már régóta hallottam a Lelkipásztori Napokról, de eddig még nem volt lehetőségem, hogy eljussak ide. Különösen is a téma miatt (Biblia éve) jöttem, mert azt reméltem, kapok ötletet arra, hogyan tudom elmélyíteni a Biblia éve témáját az egyházközségemben. Sok segítséget kaptam, különösen Vágvölgyi Éva csoportmunkával kapcsolatos gondolatai adtak támpontot nekem és munkatársaimnak is. Sokat kaptunk a csoportbeszélgetések által is, sikerült ötleteket gyűjteni. Izgalmas volt Forrai Tamás jezsuita előadása, aki a keresztények helyzetét és feladatait elemezte a mai világban. Tetszett a Lelkipásztori Napok felépítése: nem egy téma klasszikus feldolgozása (előadás, majd kiscsoportos megbeszélés), hanem arra adnak esélyt a szervezők, hogy több egymás mellé felépített modulban vegyünk részt. Az előadásokat továbbgondolhatjuk, a kiscsoportos beszélgetésekben felvetett témák mindig egy kicsit függetlenek is az előadástól, és szintén továbbgondolásra érdemesek, emellett pedig voltak biblikus csoportfeladatok is. Tehát három dolog futott egymás mellett párhuzamosan, amelyek összekapcsolódtak, de külön is fel lehetett őket dolgozni.

Jávorka Lajos kecskeméti plébános

Erősen befolyásol, hogy Egerben vagyunk, hiszen itt készültem a papi hivatásra. 29 éve szenteltek pappá. Tanáraim közül többen az akkor magyarul először megjelenő jegyzetek írói voltak, például Tomka atya, akitől a gyakorlati lelkipásztorkodáshoz kapcsolódó dolgokról tanultunk. Én arra akartam felkészülni, hogy sok-sok fiatalt elvezessek Istenhez, mert köztük találtam meg életem értelmét és örömét. Tanáraink itt nyitogatták a szívünket, hogy jól felkészüljünk a papi életre, úgyhogy természetesen ezek az emlékek is eszembe jutnak ebben a házban.

1986-ban összejött egy kis csapat: Blanckenstein Miklós, Tomka Ferenc, Brückner Ákos, Bíró László, Horváth József, jómagam és még mások, és arról kezdtünk gondolkodni, hogy mit tehetünk az ifjúságért, a családokért. Ebben a kis csapatban született meg az Országos Lelkipásztori Intézet gondolata, a rendszerváltáskor pedig valóban lehetőség nyílt az intézet felállítására: először Tomka Ferenc, majd Brückner Ákos atya kapta az igazgatói megbízást. A Teológiai-Lelkipásztori Napok története 1990-ben indult – kezdettől résztvevője lehettem. Hamar rájöttünk, hogy a magyar lelkipásztorkodás megújításában a világi Krisztus-hívőkkel együtt kell tevékenykednünk. Számba vettük a lelkipásztori élet nagy területeit, a családpasztorációt, a gyerekkatekézist, felnőtt katekézist. Az ezekből a területekből „kinőtt”, mára már önállósodott, de egymással szoros szövetségben lévő konferenciák tulajdonképpen a Lelkipásztori Intézetből és a Lelkipásztori Napokból indultak ki. Amikor a Szentatya meghirdette a nagy jubileumi évet és az arra való ötéves tematikus felkészülést, ezeket a témákat vettük alapul. Azóta mindig a pápa vagy a magyar egyház éppen aktuális lelkipásztori szempontját állítjuk középpontba, s ezekhez igyekszünk programokat kidolgozni és felkínálni a különböző egyházmegyékben dolgozó lelkipásztorok számára. Így természetes volt, hogy a mostani Lelkipásztori Napok témája a Biblia legyen; hogy a Biblia éve valóban kairosz, szent idő legyen személyes életünk, kisebb és nagyobb közösségeink, bibliai, plébániai csoportjaink megújulására a Biblia új felfedezésével, megszeretésével.

Számomra a Lelkipásztori Napok évről évre az egyik legjelentősebb egyháztapasztalat. Örömteli tapasztalat, hogy az egyszerű, de elkötelezett Krisztus-hívő, a nagy teológus, a diakónus és a püspök együtt építi az egyházat, és egymás segítségére lehetünk. Külön öröm, hogy elejétől fogva határon túli magyar testvéreink is mindig eljönnek. Mindazt, amit az előadásokban, tapasztalatokban, tanúságtételekben hallunk, kiscsoportokban dolgozzuk fel, megbeszéljük, aktualizáljuk, s így egy nagyon szép gyűjtemény, lelki örökség áll össze, amit hazavihetünk. A visszajelzésekből, a beszámolókból valóban azt tapasztalom, hogy az itt levők többsége otthon nemcsak elmondja tapasztalatait, hanem konkrét programokat valósít meg, kezdeményezéseket indít, és rengeteg plébánia évről évre az itt hallott és együtt megélt tapasztalatokból él, gazdagodik és újul meg.

Horánszky Anna/Magyar Kurír