Az egyszerű szeretet ereje – fiatalokat várnak a dévai Szívközpontba

A Gyere és lásd elnevezésű rendezvény célja, hogy bemutassák, hogyan lehet egy évet másoknak ajándékozni a Szívközpontok egyikében. Vannak fiatalok, akik szeretnék Krisztusnak ajándékozni magukat, s erre lehetőséget csak a szerzetesi életformában látnak. A Szívközpontok közössége lehetőséget nyújt a fiataloknak, hogy meghatározott időre – 14 hónaptól 2 évig – végleges elköteleződés nélkül hivatásukat felismerjék.

A március 15-16-án Déván tartandó Gyere és lásd találkozó nyitott mindazok számára, akik érdeklődnek a mozgalom iránt. A programon való részvétel nem kötelezi a résztvevőket döntéshozatalra.

Vannak gyerekek, akik már mosolyogni sem tudnak. Vannak gyerekek ,akik egyedül vannak a világban. Vannak gyerekek, akik földet vagy szemetet esznek, mert éheznek. Vannak gyerekek, akiket eladnak. Vannak gyerekek, akiket a gazdagok élvezet tárgyává tesznek. Vannak tizenévesek, akiknek fegyvert adnak. Vannak gyerekek, akiket kínoznak. Minden alkalommal, amikor egy gyerekkel így bánnak, minden alkalommal, amikor egy gyerek ilyen szomorúsággal szembesül, egy fekete pont keletkezik, szégyenpont mindannyiunk számára. Minden alkalommal, amikor egy gyerekkel így bánnak, Krisztus teste az, amit megérintenek, megsebeznek, eltorzítanak. Ennek orvoslására már ezernyi egyesület jött létre. A Szívközpontok az 1001. egyesület, amely válasz próbál lenni az elhagyott gyerekek sírására – mutatkozik be a missziós mozgalom.

Számos utazás és találkozás vezette rá Thierry de Roucy atyát, a Jézus és Mária Szolgái szerzetesrend általános elöljáróját 1990-ben a Szívközpontok megalapítására, hogy egy csepp együttérzést és vigaszt nyújtson a rászorulóknak.

Szétszóródva a nagyvilágban ezek a központok egyszerű menedékek, ahol minden gyereket, minden felnőttet tárt karokkal fogadnak, meghallgatnak, tisztelnek.

Az első Szívközpontok Argentínában és Brazíliában létesültek. Az évek múltával számuk egyre nőtt. Jelenleg Kolumbiában, Peruban, Olaszországban, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Franciaországban, Libanonban, Haitiben, Romániában, El Salvadorban, Kazaksztánban, Szíriában, Ecuadorban, Szenegálban, az Amerikai Egyesült Államokban és Hondurasban működnek.

Minden Szívközpontban gyerekek barátainak nevezett négy vagy öt fiatal él, akik a világ különböző részéről érkeznek, és hivatásuk szerint legalább egy évet ajándékoznak életükből a gyerekek és családjaik szolgálatára. A Szívközpontokban szoros kapcsolatban, testvéri életet élnek, mindenki igyekszik részt venni a közösség életében. Megpróbálnak minél jobban beilleszkedni a lakónegyed életébe. A gyerekek barátai egyszerűen élnek. Nem rendelőt, árvaházat vagy iskolát alapítanak, mert egy gyereknek nem csak kenyérre van szüksége, hanem mindenekelőtt szeretetre, figyelemre, vigasztalásra. Egy szívre, ami menedéket nyújt számára.

A gyerekek barátai közül valaki ezt írta: „nem tehetek meg ötven métert anélkül, hogy egy baráttal ne találkoznék, anélkül hogy kénytelen legyek megállni, és pár szót szólni hozzá. Még akkor is, ha foglaltak vagyunk, megállunk, mert a barátság fontosabb a munkánál. Mindig az ember van előtérben. Ebben a lakónegyedben megtaláltuk helyünket; szeretnek azért, akik vagyunk.”

E barátság nevében a gyerekek barátai néha megosztják ételüket a gyerekekkel, gondjukat viselik, megtanítják őket írni és olvasni, besegítenek néhány tevékenységükbe. Egy Szívközpont szerény kiegészítése a családnak, kapcsolat az utca, család és a helyi társadalmi rendszer között. A gyerekek barátai missziójának lényege a jelenlétük milyenségében rejlik, amit leginkább Isten jelenléte tükröz életükben. E tekintetben ők mindenekelőtt Istenkeresők.

A Szívközpont imahely, folyamatos találkozás Istennel az Oltáriszentségben, a csendes imában, a zsoltárok felolvasásában. Egy találkozás, ami a szegény negyedek keskeny utcáira is kiterjed, és a kis barátok fájdalmas vallomásaiban teljesedik ki. A gyerekek barátai mindennap imádkozzák a rózsafüzért és elhívják szomszédaikat is, hogy együtt imádkozzanak.

A Szívközpontok nem kínálnak megoldást a gyermekkor nagy gondjaira, szenvedéseire, kétségbeesésire. Nem nyújtanak gyógymódot, hanem a reménynek és a szeretetnek a jelei. A Szívközpontoknak nincs más vágyuk, mint segíteni a kitartásban.

Magyar Kurír