
Az összejövetel témája ez volt: „A felfogás és az akarat képessége. A média hatása az ember ítélőképességére és döntéseire.” Az érsek erről beszélt a Radio Vaticana munkatársának:
A fiatalok sokat használják az internetet, sokat ülnek a televízió előtt, és ezek a technikai eszközök formálják önazonosságukat, tulajdonságaikat. Ennek azonban óriási veszélyei vannak, amelyek állandóan leselkednek a fiatalokra. Elsősorban az a veszély fenyegeti őket, hogy elvész a párbeszéd életszerűsége és nem jön létre a valódi találkozás a másik emberrel. Ezek az eszközök igyekeznek lehatárolni a teret és abban elhelyezni az embert, kizárva mindazt, ami céljukba nem illik bele. A cél pedig legtöbbször kifejezetten a profitszerzés.
A médiatudósok azt mondják, hogy valószínűleg még nem aknáztunk ki mindent, amire a modern technikai eszközök képesek. Sokszor nagyon hasznosak az emberiség számára, ám éppen az emberséget veszélyeztetik rendkívüli módon. Gondoljunk bele, hogy az interaktivitás a jövőben csupán hideg, sohasem közvetlen párbeszéddé válik majd. Ezért igyekszünk visszavezetni a fiatalokat az életbe. Az élet sokkal több, mint ami a képernyőn megjelenik.
Napjainkban háromféle találkozás, kommunikáció van veszendőben: egyrészt a papírra írt szöveggel való találkozás, amit lapozgatva az ember csöndben visszatér a múlt nagy írásaihoz. Másrészt a elektronikus módon megjelenő szövegek olvasásában elvész a másikkal való találkozás. Harmadrészt pedig elvész a csönddel való találkozás is, vagyis azzal a valósággal, ahol nincsenek képek és szavak, de általa felfedezünk valamit, ami a szavakon túl van, ami más mint a szó vagy csupán egy információ.
Az ember természetéből fakadóan nyitott lény, s ezt valamennyire a kultúra mindig is kifejezte. Az embernek, ahogy a Biblia mondja, szüksége van egy hozzá hasonló segítségére. Ha megcsonkítjuk képességét a kommunikációra és a közösségi létre, akkor az ember bizony szegényebb lesz. A virtuális kapcsolatok ezt nem pótolják.
Lehet, hogy bizonyos kommunikációs eszközök le akarják egyszerűsíteni az emberi kapcsolatokat, és felületes kommunikációra ösztönöznek. Én azonban azt gondolom, Pascalnak igaza volt amikor azt mondta: az ember végtelenül felülmúlja az embert. Az embert lefokozhatjuk tárggyá, diktatúrák szolgájává tehetjük, de végül mégis beleszeret egy táj szépségébe, és megpróbálja felfedezni az univerzum, a végtelen és Isten misztériumát.
Magyar Kurír
Kép: www.repubblica.it