Az életszentség nem kiváltság

Ezen a napon szívünk, túllépve az idő és a tér határait, megnyílik az ég felé. A kereszténység kezdetén az egyház tagjait „szenteknek” is nevezték – emlékeztetett beszédében a Szentatya. Szent Pál például a következő megszólítással kezdte korintusiakhoz írt első levelét: „a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt vagy bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.”

Mivel a keresztség Jézussal és húsvéti misztériumával egyesíti őket, a keresztények már valóban szentek. Ugyanakkor szentté is kell válniuk, egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá. A Szentatya ismét leszögezte, hogy az életszentség nem néhány kiválasztott személy számára fenntartott kiváltság. Szentté válni valójában minden keresztény, sőt minden ember feladata. Az apostol szerint Isten öröktől fogva megáldott bennünket és kiválasztott minket Krisztusban, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” a szeretetben. Minden ember meghívást kapott az életszentségre, ami végső elemzésben abban áll, hogy Isten gyermekeiként élünk, hiszen képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Minden ember Isten gyermeke, és mindenkinek azzá is kell válnia, a szabadság útján előrehaladva. Isten mindenkit arra hív meg, hogy szent népéhez tartozzon. Az „Út” pedig Krisztus, a Fiú, Isten Szentje: senki sem jut el az Atyához, ha nem a Fiú által – mondta az Úrangyala elimádkozása előtt XVI. Benedek.

Az egyház bölcsen szoros kapcsolatot teremtett Mindenszentek ünnepe és Halottak napja között. Mindenszentek ünnepén dicsőítjük Istent és tiszteljük a boldog lelkeket, akiket a nap liturgiája úgy mutat be a Jelenések Könyve szerint, mint hatalmas sereget, amelyet meg sem lehet számlálni, „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”. Ehhez kapcsoljuk engesztelő imáinkat azokért, akik megelőzve bennünket már beléptek az örök életbe. Értük különösen imádkozunk Halottak napján, és értük mutatjuk be a szentmisét – mondta a Szentatya. Az egyház valójában minden nap arra szólít fel bennünket, hogy imádkozzunk értük, ajánljuk fel szenvedésünket és fáradozásainkat, hogy teljesen megtisztulva örökre élvezhessék az Úr világosságát és békéjét.

A szentek sokaságának középpontjában ragyog Szűz Mária „teremtményeknél nagyobb és szerényebb” alakja – idézte a pápa Dante szavait, majd a Szűzanya oltalmába ajánlotta mindennapi tevékenységünket. Máriához fohászkodott az elhunytakért, annak reményében, hogy egy napon mindnyájan együtt leszünk a szentek dicsőséges közösségében.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren összegyűlt zarándokcsoportokat a világnyelveken is köszöntötte, mindnyájukat arra buzdítva, hogy haladjanak az életszentség útján.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír