Az első hirdetés – katekumenátus konferencia Leányfalun

A Katekizmus Általános Direktóriuma felsorolja az evangelizáció szakaszait (KÁD, 48.), ezek közül az egyik az első hirdetés. Ezek a fázisok egyébként: a szeretet dialógusa, tanúságtétel, az első hirdetés, a katekézis és a beavató szentségek, a kommunió és a misszió. Tulajdonképpen ez a sorrendje is az evangelizációnak.

Ezek közül az első hirdetés szorosabb értelemben véve azt jelenti, hogy annak, aki még soha nem hallott róla, elmondjuk, meghirdetjük, hogy mire hívja őt Jézus, aki üdvözíteni szeretné őt. Tágabb értelemben viszont az első hirdetés végig jelen van az evangelizációban és gyakorlatilag a katekumenátusban is. Ebben a folyamatban sok minden „első hirdetés"-szerű vagy ebben a felfogásban történik, azaz megtérésre hív: valakinek, aki még nem ismeri, szeretnénk hitelesen megmutatni hitünket. Ilyen értelemben az első hirdetés nem csak szavakkal történik. Szoros értelemben véve szavakkal, mégpedig az evangélium idézésével, de tágabb értelemben véve nemcsak szavakkal, mert minden, ami a kereső számára hitelessé teszi a jézusi üzenetet, az első hirdetés része. Hiába mondjuk el szépen, szavainkkal, ha ez nem tűnik hitelesnek a hallgató számára és nem képes ezt neki szólóan befogadni.

A konferencián részt vevők az első hirdetés mibenlétét járták körül: nem elsősorban teoretikusan, hanem újra és újra feltéve a mit kell tehát tennünk? kérdését. Európában és Magyarországon a közelmúltban több konferenciát, programot is szerveztek ebben a témában. Ma számos olyan mozgalom, lelkiség, közösség létezik, amely az első hirdetésre helyezi a hangsúlyt, maga a katekumenátus azonban ezt egy folyamatba helyezi bele. Tehát nem önmagában az első hirdetésre alapozza az emberek megtérítését, hanem azt mondja, hogy az első hirdetés a katekumenátus folyamatával együtt tud hatni. Elhangzott az is, hogy bár vannak konkrét módszer-vetületei is, a katekumenátus valójában nem módszer, hanem egy lelkipásztori szemléletforma.

A konferencián elsősorban az Országos Hitoktatási Bizottság és az Országos Lelkipásztori Intézet munkatársai, illetve szervezőcsapata tartott előadást. Az egyetlen kivétel Pál Ferenc volt, akit azért hívtak meg a konferenciára, hogy a mai emberről és a mai kultúráról beszéljen: ő arról beszélt, hogy a mai ember, akinek ezt az első hirdetést kell mondani, milyen kultúrában él, hogyan fogja fel önmagát. Kató Csaba bevezető előadásában egy katekumen történetét és a katekumenátus fontos lépéseit mutatta be egy interjúban. A második napon Nobilis Márió foglalta össze az alapfogalmakat, majd kettéosztódott a konferencia: a „kezdők" a katekumenátus alapjaival ismerkedtek, a haladók pedig a katekumenátus folyamatát vették végig a fő téma szempontjából. Ezen a napon került sor Pál Ferenc előadására. Udvardy György püspök ezt a gondolatot folytatta: hogyan lehet eszköz a kultúra az első hirdetés szempontjából. Voltak ezenkívül kisebb témák, amelyeket Fogassy Judit nővér foglalt össze, kifejezetten a befogadó közösség szempontjából.

A konferencián körülbelül hatvanan vettek részt, egyrészt olyan plébániákról, ahol már van katekumenátus vagy próbálkoznak vele, másrészt pedig olyan helyekről, ahol szeretnék elindítani. Több résztvevő kiemelte pozitívumként: milyen jó volt látni, hogy a konferencián volt püspök, voltak papok, diakónusok, katekéták, világi hívek, tulajdonképpen az egyház mindenféle rétege.

Magyar Kurír