Az első ötven év – 29 helyszínen ünnepelték az országban a karizmatikus megújulás születésnapját

Az 1967-ben létrejött katolikus karizmatikus megújulás olyan mozgalom az Egyházban, amely rövid története alatt világszerte százötven országban terjedt el, és több mint százmillió katolikus szívét érintette meg.

XIII. Leó pápa 1901. január elsején a Szentléleknek ajánlotta a 20. századot. 1962 őszén, a II. vatikáni zsinat megnyitásakor XXIII. János pápa így imádkozott: „Szentlélek! Újítsd meg korunkban csodáidat, mintha új pünkösd lenne!”

Az ima meghallgatásra talált. A zsinat lezárása után másfél év sem telt el, és elkezdődött a katolikus karizmatikus megújulás, melynek három jellemzője van: a tudatos megtérés, a Szentlélek személyes megtapasztalása és a Szentlélek rendkívüli adományainak megjelenése és tudatos használata.

1967-ben a világi hívek után szerzetesek, papok és püspökök is bekapcsolódtak a katolikus pünkösdi mozgalomba. Először Európában, majd az összes kontinensen elindult a karizmatikus megújulás – az Egyház kezdetben óvatos volt, de sosem elutasító. VI. Pál pápa 1975-ben a lélekben való megújulást „esélynek” nevezte az Egyház számára. Szent II. János Pál pápa pedig ezt így fogalmazta meg 1987. május 15-én a nemzetközi karizmatikus kongresszus résztvevőinek: „A Szentlélekben az Egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ennek a vitalitásnak az ékesszóló megnyilvánulása ma. Bátor tanúságtétele annak, amit a lélek üzen az Egyháznak.” Idén pünkösdre Ferenc pápa találkozóra hívta a Vatikánba a karizmatikus közösségeket.

Magyarországon február 18-án huszonkilenc helyszínen ünnepelték a karizmatikus megújulás 50. születésnapját. Sátoraljaújhelytől Szentgotthárdig megteltek a templomok, közösségi terek.

Az egri Szent Bernát ciszterci templomban február 18-án Mi is az a katolikus megújulás? címmel Pető Zsolt, a helyi Szent II. János Pál pápa katolikus karizmatikus közösség egyik vezetője tartott előadást. Elmondta, hogy 1967. február 18-án Pittsburgh mellett egy lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemi oktatók és diákok azért kezdtek imádkozni, hogy a Szentlélek jelenjen meg közöttük azzal az erővel, mint az első pünkösdkor az ősegyház körében. Isten válaszolt az imáikra: az imádkozók sorra elteltek a Lélek erejével. A megtapasztalás futótűzként terjedt az Egyesült Államok keleti partjain található katolikus egyetemeken. Ebből született a katolikus karizmatikus megújulás, mely mára az egész világon elterjedt.

A létrejövő karizmatikus közösségek működésének alapja a tanítás és az igeolvasás; a belső lelki értékeink, érzéseink megosztása; a közösségi imádság; az Eucharisztia, a szentségimádás, a szentmise.

Egerben Koós Ede, a ciszterci templom templomigazgatója mutatott be az ünnepen hálaadó szentmisét. „A kereszténység történelemformáló erő” – idézte homíliájában Koós Ede Kunszabó Zoltánnak, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetőjének levelét. Ennek kapcsán kifejtette: Jézus azt akarta, hogy kovász, só és gyertyafény legyen köztünk, és nekünk kedvünk támadjon Jézustól kovásznak, sónak, gyertyafénynek lenni. Így akar Krisztus történelemformáló erő lenni, általunk, bennünk akar megsokszorozódni.

„A Katolikus Egyháznak szüksége van a katolikus karizmatikus megújulásra, arra hívja az egyházmegyék és az egyházközségek katolikus karizmatikus megújulásbeli közösségeit, hogy »haljatok bele« az Egyházba, vetődjetek bele az Egyháznak a talajába, mint egy-egy búzaszem, és hajtsatok ki az Egyháznak a talajából, legyetek csodálatos szép zöld zsengéje az Egyház ottani földjének. Kér benneteket a Katolikus Egyház, hogy hozzatok termést: harmincszorosat, hatvanszorosat, százszorosat, mert csak így lesz történelemformáló erő a kereszténység!” – zárta szentbeszédét Koós Ede.

A szentmisét szentségimádás követte, közbenjáró imaszolgálattal kiegészítve. Az est folyamán az egri bazilika ifjúsági zenekara szolgált. Nagy számban vettek részt az ünnepen az egri papnevelő intézet kispapjai is.

Forrás és fotó: Szent II. János Pál pápa karizmatikus közösség, Eger

Magyar Kurír