Az eltűnt gyerekkor nyomában

2019. március 24., vasárnap | 19:02

„Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók” – írta Pál apostol a korintusi híveknek (1Kor 13,11).

Valóban, felnőttként már másként viszonyulunk a világhoz, mint gyerekként, ennek ellenére időnként – talán nem is oly ritkán – azon kapjuk magunkat, hogy gyerekkorunk régen magunk mögött hagyott hangulatai, érzései észrevétlenül újra felbukkannak. Vajon mit teszünk ilyenkor? Lerázzuk, mint valami porszemet, mondván: csak nem fogok itt a múltba révedni, amikor olyan sok a teendőm? Vagy megállunk és el-elmerengünk az eltűnt idő titkain? S mit kezdhetünk azzal, ami már visszafordíthatatlanul elmúlt? Milyen a viszonyunk ahhoz az önmagunkhoz, aki már nincs jelen? Persze tekinthetünk gyermekkorunkra sekélyes nosztalgiával is, ám kicsit mélyebbre ásva rá fogunk döbbeni, hogy az a fontos részünk veszett el örökre, amely ennek ellenére ma is meghatároz bennünket. Életünk egy pontján túljutva pedig egyenesen megkerülhetetlenné válik, hogy valahogyan újraértelmezzük a gyerekkorunkat, összeszedegetve azokat az emlékdarabkákat, melyek még úgy-ahogy megmaradtak.

Alfonso Cuarón a legújabb filmjében a letűnt gyerekkor megidézésére vállalkozott. Bár a választott cím – Roma – egy mexikóvárosi negyedre utal, nem véletlenül jut róla eszünkbe Federico Fellini ma már klasszikus alkotása. Mind a két film életrajzi ihletésű, ám az olasz rendező mozija inkább az Örök Városról mesélt. Fellini a Rómában azt mutatta be, hogyan hat rá a város – az „anya, ami befogad, és elenged, amikor kell”. Róma Fellini számára egy olyan gravitációs középpont, amely körül úgy kering az emberi élet, mint a Nap körül a Föld. Cuarón esetében ez a centrum a gyerekkor.

A mexikói rendezőről sok mindent elmondhatunk, ám azt nem, hogy filmjeire a néző tévedhetetlenül ráismer. A Szép remények (1998), az Anyádat is (2001), a Harry Potter és az azkabani fogoly (2004), Az ember gyermeke (2006) vagy a Gravitáció (2013) mind műfajban, mind stílusban igencsak eltérnek egymástól. Cuarón utolsó két filmje nagyon jól sikerült, a Gravitáció meg is kapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Ezt az elismerést a Roma is bezsebelhette, annak ellenére, hogy ez egy fekete-fehér, spanyol nyelvű művészfilm. Ráadásul a mozik sem játszották, mivel a forgalmazását egy internetes cég vállalta fel. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy több pénzt fordítottak az Oscar-díj kampányára, mint amennyibe a film elkészítése került.

Roma főszereplője Cleo (Yalitza Aparicio), aki egy középosztálybeli családnál szolgál. A film története két, egymásba gabalyodó szálon fut: egyrészt az állapotos Cleo megpróbáltatásait láthatjuk, másrészt azt, hogyan próbálja menedzselni az apa nélkül maradt családot Sofía, az anya (Marina de Tavira). A szobalány alakját a rendező arról a Liboria „Libo” Rodríguezről mintázta, akihez annak idején éppolyan szeretettel ragaszkodott testvéreivel, mint a filmbeli család Cleóhoz. A Roma szinte valamennyi szereplője amatőr, a keresetlenséget pedig még inkább erősíti a laza forgatókönyv – a párbeszédek ugyanis nem voltak leírva.

Cuarón alkotása egy végtelenül személyes vallomás. Nem véletlen, hogy az operatőri munkát és a forgatókönyvet is a rendező jegyzi. A film a hetvenes évek legelején játszódik, Mexikóvárosban. Cuarón kínosan ügyelt arra, hogy filmjében minden részlet korhű legyen: a testépítő Zovek professzor vagy a Los Halcones (Luis Echeverría Álvarez elnök félkatonai osztaga) diákok elleni fellépése éppúgy hiteles, mint azok a filmek, melyeket a mozik ebben az időben játszottak: az 1969-es Űrkaland vagy az 1966-os Egy kis kiruccanás. A két szobalány által beszélt nyelv – a helyi mixteco – is autentikus. A történelem ugyanakkor csak háttér, hiszen ennél sokkal lényegesebbek a hétköznapi cselekedetek. A tetőn száradó ruhák, a távolban szóló rádió egyaránt arra utalnak, hogy nem feltétlenül a fontos dolgokra emlékszünk, sokkal inkább csak hangokra, hangulatokra, jelentéktelen képekre. A statikus beállítások és a lassú kameramozgás is ezt az emlékszerűséget szeretné megidézni. Külön értelmezendő a minduntalan fel-feltűnő repülőgép szimbolikája – lehet az idő vagy a gyerekkor metaforája –, mely egyébként érdekes keretbe is foglalja a filmet: először visszatükröződve látjuk egy pocsolyában, a végén pedig az égen.

Kevesebbet beszélnek a kritikusok a film történetéről, talán azért, mert másodlagosnak érzik, mondván, a rendező csak a gyerekkori hangulat megidézőjeként használta. Pedig a család belső feszültségeire és Cleo drámájára nem feltétlenül csak hordozórakétaként lehet tekinteni, ami a megfelelő magasságba érve úgyis leválik a sztoriról. Csupán egy szempontot felvetve: mind a két esetben a veszteség, a pótolhatatlan veszteség jelenik meg előttünk. Ez pedig legalább annyira meghatározza az ember további életét, mint a gyermekkor.

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. március 17-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
ilyen-lesz-felujitott-harmashalom-oltar
Ilyen lesz a felújított Hármashalom-oltár

A csíksomlyói kegyhely Facebook-oldalán közzétették a nyeregbeli pódium felújításának látványtervét április 22-én, húsvéthétfő reggelén. A Hármashalom-oltárt Ferenc pápa június eleji látogatására újítják fel és bővítik ki.

2019. április 22., hétfő
ferenc-papa-husvethetfon-teli-marokkal-meritsunk-bekebol-es-derubol
Ferenc pápa húsvéthétfőn: Teli marokkal merítsünk a békéből és a derűből!

A Szentatya április 22-én délben már a húsvéti időre jellemző, „Mennynek királyné asszonya” kezdetű Mária-antifónát imádkozta el a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a sírnál járt asszonyokhoz hasonlóan saját életünkben mi is találkozhatunk Jézussal.

2019. április 22., hétfő
Útravaló – 2019. április 22., húsvéthétfő

Útravaló – 2019. április 22., húsvéthétfő

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle