Az ember önmagában való érték – konferencia az emberi jogokról

A december 5-én kezdődő rendezvény ünnepélyes megnyitója után elsőként Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke tartott előadást az emberi jogok nyilatkozatának hatvanéves történetéről, a nyilatkozat értékeléséről, a szükséges konszenzus állandó alakulásáról, a szuverenitás merev értelmezésének kedvezőtlen következményeiről és az emberi jogok felfogását illető paradigmaváltásról. E hangsúlyáthelyezés értelmében az emberi méltóság került előtérbe, s a gyakorlatot az egyes ember jogainak védelmén túl az emberi szenvedés különböző formáinak felszámolására terjesztették ki, beleértve a népirtás bűntettének megelőzését is.

Rokay Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem prodékánja Az emberkép, az igazságosságról szóló beszéd megértésének előfeltétele címmel az emberkép XX. századi alakulásáról, a hermeneutika megfogalmazta emberképről és mindezek alkalmazhatóságáról értekezett.

Nietzsche szerint Isten meghalt. Ám Isten halálát szükségszerűen követi az ember halála, mely a bürokrácia, a reklámok közreműködésével fölcserélhető és megismételhető elemmé zsugorította az embert. Mintegy erre való válaszként született meg a filozófiai antropológia. A „Mi az ember?” kérdés, amennyiben nem pusztán retorikai, olyan választ vár, mely érthetővé teszi, hogyan lehet beszélni az emberi jogról és az igazságosságról. E kérdés értelmező jelentéssel bír; központi témája a hermeneutikának, a megítélés, az értelmezés tudományának is. Az ember értelemmel, igével, szóval, beszéddel és felelősséggel bíró lény, akit felelősségre lehet vonni, s aki felelősségre vonhat másokat.

Aquinói Szent Tamással elmondhatjuk, hogy az ember a természetben nemcsak meghatározott, de azt meghatározó is. Az ember cél, nem eszköz, mindig szubjektum, sosem objektum. Jürgen Habermas gondolatára építve – miszerint az embernek kötelessége van önmagával, embertársával és Istennel szemben – közelebb juthatunk az ember megértéséhez, értelmezéséhez. Emberként kötelességeink vannak, melyeket nem felfedezünk, hanem megtalálunk önmagunkban. Az isteni alap képezi gondolataink, szavaink, eljárásaink fundamentumát. Az ember önmagában való érték – ez evidencia, s azért, mert nincs mindenki birtokában ez evidenciának, azért még vitathatatlan, nem veszít s nem veszíthet értékéből. Ahogyan az Isten, úgy az ember is önmagában és önmagáért való. Az ember Isten-képmás mivolta szerint felfoghatatlan, (Petőfi szavával) kimondhatatlan és manipulálhatatlan – zárta gondolatait Rokay Zoltán.

A konferencia első napja Goják János szociálteológus, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola professzora, a Iustitia et Pax Bizottság főtitkára Emberi jogok a Katolikus Egyház tanításában című előadásával zárult.

A rendezvény második napján, december 6-án először Joachim Fetzer fejtette ki gondolatait, „Jogok és kötelességek a szociális piacgazdaságban” címmel. A szociális piacgazdaság, miként az emberi jogok nyilatkozata is, a keresztény szempontú emberi méltóságot helyezi a középpontba. A jólét sosem csak gazdasági fogalmat, hanem értékrendet is kell, hogy jelentsen. A szociális piacgazdaság, a keresztény értékrendre építve, a következő fő értékeket állítja a középpontba: személyesség, szubszidiaritás és szolidaritás – hangsúlyozta.

Vókó György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára az emberi jogoknak a büntetés-végrehajtási intézményekben és a büntetőpolitikában való érvényesüléséről beszélt. Az utolsó előadást Ujházi Loránd kánonjogász tartotta Az emberi jogok érvényesülése az egyházjogban címmel. A konferencia pódiumbeszélgetéssel zárult.

Gátas Judit/Magyar Kurír