Az ember szívébe írt természeti törvényt nem lehet elvetni

A Szentatya hétfőn fogadta a Lateráni Pápai Egyetem szervezésében „Az erkölcsi természeti törvény: problémák és távlatok” címmel megrendezett nemzetközi kongresszus mintegy 200 résztvevőjét. A háromnapos kongresszus szerdán ér véget.

A pápa beszédében kiemelte: napjaink relativizmusa drámai módon sérti a társadalmat. Az erkölcsi természeti törvény figyelmen kívül hagyásának olykor maga az emberi élet, csakúgy, mint az Isten terve szerint a házastársi szeretetre épülő család is áldozatává válik. A tudomány és a hit számára lehetőség és kötelesség, hogy párbeszédet folytassanak egymással, mindig szem előtt tartva, hogy etikailag nem minden fogadható el, ami tudományosan lehetséges.

Az emberi cselekedetek mögött felfedezhető a kísértés, hogy elfeledkezzünk Isten létéről és eláruljuk azt a törvényt, amely bele van írva minden ember szívébe és amely minden emberi törvénynél előbbre való, megelőz minden tudományos felfedezést. Ez pedig az az első és általános alapelv, amelyre Pál apostol is utal (Róm 2,14–15): tedd a jót és kerüld a rosszat. Az élet tiszteletben tartását, a szabadsághoz való jogot, az igazságosság és a szolidaritás igényét, amely ebből az alapelvből fakad, gyakran sértik meg hatalmi önkény vagy ideológiai manipulációk révén. Ezek az emberről és a világról olyan nézetet képviselnek, amelynek nincs semmilyen etikai alapja, ezzel szemben a haladás bálványozására törekszenek.

A nemzetközi kongresszus teológus, jogász és tudós résztvevőihez intézett beszédében a Szentatya hangsúlyozta, hogy bár rendkívüli fejlődés történelmi pillanatait éljük, nyilvánvaló ellentmondások tanúi lehetünk. Mindnyájan látjuk a haladás nagy előnyeit, de azt is, hogy cselekedeteink nyomán a pusztulás veszélye fenyegeti a természet ajándékait. „Egy másik veszély is fennáll, amely kevésbé látható, de nem kevésbé nyugtalanító: a módszer, amely lehetővé teszi, hogy egyre jobban megismerjük az anyag racionális szerkezetét, egyben képtelenné tesz bennünket arra, hogy lássuk ennek a racionalitásnak a forrását, ami nem más, mint a teremtő értelem.”

Ezért szükséges, hogy elmélkedjünk a természeti törvényről, amely olyan normák forrása, amelyek megelőznek bármiféle emberi törvényt, és amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ezek közé tartozik az emberi élet tisztelete, fogantatásának pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig, mivel az élet nem az ember tulajdona, hanem Isten ingyenes ajándéka. A kötelességek közé tartozik továbbá az igazság keresése – minden emberi fejlődés feltétele. A természeti törvény az egyetlen hatékony védőbástya a hatalom önkénye, az ideológiai manipuláció ellen. Ezért a felelős közéleti személyiségeknek különösen is hozzá kell járulniuk az erkölcsi tudat fejlődéséhez. Ez az alapvető haladás, amely nélkül semmiféle haladást nem lehet hitelesnek tekinteni.

Az elméletek gyakorlati alkalmazására utalva a pápa mindenekelőtt a család iránti tiszteletről szólt. A család az a bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség, amelyet a Teremtő alapított, és amelynek szent köteléke nem függ az emberi önkénytől – ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat is leszögezte.

A pápa sajnálattal állapította meg, hogy napjaink társadalmában a természeti törvényre való utalást a filozófiai spekuláció körébe utalják, és ez aggasztó következményekkel jár. „Kötelességemnek érzem, hogy ismételten kijelentsem: nem minden fogadható el etikailag, ami tudományosan lehetséges. Amikor a technika az emberi lényt kísérleti tárggyá alacsonyítja, akkor a gyöngébbet az erősebb önkényének szolgáltatja ki. Vakon bízni a technikában mint a haladás egyetlen zálogában anélkül. hogy ugyanakkor olyan etikai alapszabályokat nyújtanánk, amelyek éppen a vizsgált és kibontott valóságban gyökereznek – ez egyet jelentene azzal, hogy erőszakot követünk el az emberi természeten, ez pedig mindenki számára pusztító következményekkel járna.”

Kiemelten fontos szerep jut a tudomány embereinek: „ahogy egyre nagyobb mértékben tudjuk uralni a természetet, a tudósoknak az is a feladata, hogy segítsenek megérteni az ember és a rá bízott természet iránti felelősségünket. Ezen az alapon lehetséges és szükséges, hogy termékeny párbeszédet folytassunk hívők és nem hívők, teológusok, filozófusok, jogászok és tudósok között, akik a törvényhozók számára is értékes anyaggal szolgálhatnak mind a magán, mind a közélet javára” – zárta beszédét a Szentatya.

Vatikáni Rádió/VIS/Magyar Kurír

Kép: Korazym.org