Az én papom: Kelemen Ervin

Nézőpont – 2016. október 19., szerda | 19:59

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Kelemen Ervint, a Budai Irgalmasrendi Kórház lelkészét az őt körülvevő hívek lelkes csoportja mutatja be.

Most, az irgalmasság évében egy irgalmasrendi kórház papjáról, Kelemen Ervin atyáról valóban érdemes, sőt különösen fontos szólnunk. Sok éve már, hogy a betegeket szolgálja, akik nagyon szeretik, többek között lelkiismeretessége, közvetlensége miatt. Nem is egyszer fordult elő, hogy miséjére olyan betegek is elmentek, akik korábban nem jártak templomba, vagy olyanok is, akik nem római katolikus vallásúak voltak. Egy református beteg például, aki hosszú hónapokig feküdt a kórházban, mindig Ervin atyához járt misére, annyira szerette, pedig a kórházban lett volna lehetősége református istentiszteleten részt venni.

Ervin atya csodálatos szónoki képességgel megáldott lelkipásztor, aki a szíve és lelke legmélyéről beszél, ezért az általa celebrált szentmise mindig egyszerre ünnepélyesen szent és bensőségesen meghitt, melynek során valóban érezzük, hogy Jézus ott van közöttünk. A krisztusi jelenlét nagyon fontos, és ezt az ő közvetítésével mindig megtapasztaljuk. Beszédeiben egyenes, a problémákat a nevükön nevezi, és nem fél szólni saját korlátairól, nehézségeiről sem, ami hiteles emberré és pappá teszi. Sokszor kérlelhetetlen és következetes is gondolataiban, ami a mai bizonytalan világban szintén fontos. Vasárnapi homíliája olykor a következő héten is beszédtéma a betegek között, ami igazán üdvözítő számukra. Elhíresült mondása: „Hamvazószerdán várom a betegeket misére, azt vasárnap megismételni már nem lehet. Majd csak akkor, ha lesz »hamvazóvasárnap«.” Akkor is teljes odaadással készül a misére, ha egy nagyobb ünnep miatt, mint például a karácsony, sok beteget hazaengednek a kórházból, és emiatt kevesen vagyunk. Ezt mi tudjuk igazán, akik minden vasárnap ott vagyunk a miséin.

Azok a betegek, akik már hosszú ideje fekszenek a kórházban, gondolunk itt leginkább a krónikus osztály betegeire, várják és keresik őt. Ahogy a betegágynál kiszolgáltatja a szentségeket, a haldoklókat felkészíti utolsó útjukra, valóban az irgalmas atya képét mutatja. Szeretetteljes jelenléte reményt és erőt nyújt sok elkeseredett, súlyos betegségben szenvedőnek, és vigaszt azoknak, akik elvesztették szeretteiket. Kedves mosolya pedig sokszor „felér egy fél gyógyulással”. Figyelmes és segítőkész az elesettekkel, tapintatosan siet mások megsegítésére. Az idős, sokszor kerekesszékkel vagy járókerettel közlekedő, vagy egyéb fogyatékossággal élő betegek nagyon hálásak, hogy Ervin atya olyan nagy szeretettel és megértéssel fordul hozzájuk, ezért bármilyen nehéz is elmenniük a misére, nem mulasztják el.

Szentbeszédei mély lelkiéletről tesznek tanúságot. Sok, a mai világban már-már elfeledett érték hordozója és hirdetője. Minden prédikációjában van valamilyen fő gondolat, amit az ember hazavisz, otthon továbbelmélkedik rajta, és ezek a tanítások szinte észrevétlenül beépülnek a mindennapjainkba, finoman megváltoztatva az életünket. Külön öröm, hogy gyakorlati útmutatást is ad életünk irányításához, Krisztushoz tartozásunk elmélyítéséhez. Inspirálja az embert, hatására önkéntelenül is arra törekszünk, hogy jobbá váljunk. Nagy tudású és műveltségű, sokoldalú, mégis nagyon szerény, csendes ember. Nem „csak” lelki útravalót kapunk tőle hétről hétre, hanem minden misén belesző a prédikációjába olyan történelmi, irodalmi vagy művészettörténeti példákat, melyekből hihetetlenül sokat lehet tanulni.

Nagy erőpróba lehet számára az, hogy fiatal kora ellenére idősek és betegek szolgálatában áll. Hálát adunk Istennek, hogy idevezérelte Ervin atyát szolgálni, és hogy ajándékba kaptuk őt! Isten áldja meg, és adjon neki elegendő kegyelmet felemelően szép, de emberfelettien nehéz papi hivatásának Jézus akarata szerinti beteljesítéséhez!

Kapcsolódó fotógaléria