Az én szerzetesem: Barnabás testvér

Két lábbal a földön álló szerzetes. Huszonéves gyermekeink vallási stabilitását leginkább neki köszönhetjük. Az alábbi képhez kapcsolódva, ahhoz tudom hasonlítani szerepét, mint ahogy a hazát, otthont kereső honfoglalók is több irányból érkeztek, de legtöbben a Vereckei-hágón jöttek át. A mindenséget, a Mindenhatót méregető, kereső gyermekeinket is sok, ebbe az irányba vivő történés érte, de ehhez a legtöbb Barnabás testvéren keresztül jött át.

Kőkemény, gyakorlatias, tele ötlettel, tettvággyal, megoldással és megvalósítással. Lételeme a foci, a sport és a ló, lovaglás.

Szeretik, tapadnak rá a gyerekek. Mindig az ovis hittanra készült a legjobban – ott mindenki figyel, mindenki őszinte.

Úgy evangelizál, hogy észre sem vesszük. A nem hívők megszólításában kiváló, szinte bárkit képes behozni. Középiskolás hittancsoportjába templomot addig csak kívülről látók jelentkeztek. Az elfoglalt huszonéveseket is össze tudta gyűjteni, megtalálta az idősebbekkel is a hangot, és mindig látogatott nagybetegeket.

Én leginkább a természet nagyobb csodálatát, a gyalogos zarándoklás élményét kaptam tőle. Tudtunk megállni, nézni a kesze-kusza óriás öreg fűzt, a hasított fa erezetének tökéletességét… Neki talán még jobban fáj az apró falvak leépülése, a gondozatlan udvarok, a gazos rétek, a düledező pincék látványa.

Előtte néha szoktam túrázni, ő kihozta belőlem a gyalogos zarándokot. Ha már az ember elkezdte, ráérez, hogy a gyaloglás közben lehet legjobban beszélgetni, a monotonitás, ütemesség miatt még jobb a rózsafüzér, menet közben van idő lelki beszélgetésre, szentgyónásra, sok hitben gazdag ember példájából lehet meríteni.

Lapos hátizsákjában étel, ital helyett mindig lapult egy-két könyv, amiből tartotta elmélkedéseit, illetve amiből készült mondanivalójára – az utóbbi években fejből, spontán Barsi Balázsi magasságú-mélységű keresztúti elmélkedéseket tartott.

Példás volt támogatása, helytállása a jóságos Jeromos atya mellett. A volt esztergomi gimnáziumi igazgató, akit mindenki nagyon szeretett, és a tettrekész ifjú szerzetes egymásra találása, finom egymásra figyelése nagy történet. Ennek zalaegerszegi befejezése, hogy Barnabás testvért a megyei focicsapat egy felújított útszéli kereszttel ajándékozta meg, s a keresztet Jeromos atya emlékére a kolostorkertben állították fel, a szabadtéri miséken velünk van.

Tíz Zalaegerszegen eltöltött év után, talán a nagy elődöt követve került Esztergomba. Kívánom, folytassa Isten dicsőségére, evezzen a mélyre!
Ne feledd, és mi sem feledjük, dombos Zala mindig vár!

Bedők József