Az én szerzetesem: Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya

Megszentelt élet – 2015. augusztus 26., szerda | 19:54

A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. A pálos nővérek közösségének alapítójára emlékezünk halálának 10. évfordulóján.

2005. augusztus 26-án (a częstochowai Fekete Madonna ünnepén) hívta magához az Úr mint szorgalmas szolgáló leányát, hogy hűségéért és fáradságáért elvegye megérdemelt jutalmát.

Mint a pálos nővérek alapítója és haláláig vezetője, mély nyomott hagyott bennem. Tíz évig volt elöljáróm. Egy alapítóval élni egy fedél alatt nem mindig egyszerű, neki is igen magas követelményei voltak. Viszont életbölcsessége és különösen irgalma, szeretete és tapintata, amivel engem, fiatal nővért próbált vezetni, máig hálára kötelez. Gyakran szoktam kérni a segítségét, különösen Magyarország védelmében és közösségünkért.

Ami benne nagyon megragadott, a fáradhatatlansága volt, és az Oltáriszentség iránti mélységes szeretete. (Szíve vágya volt az állandó – felváltva végzett – szentségimádás, amelyet a nővérek létszámuknak megfelelően próbálnak megközelíteni.)

Természetesen neki is szüksége volt pihenésre, de nagyon ritkán láttam csüggedtnek. Számunkra mindig tudott reményt sugározni még a nehéz helyzetekben is (például amikor ellopták épülő monostorunk ablakait és ajtóit, így reménytelennek tűnt az épület befejezése). Nagyon sokat foglalkozott velem (például amikor építkeztünk, és lejártunk dolgozni épülő monostorunkhoz, pihenésül tanult velem az ebédidőben). Nem magára gondolt, hanem arra, hogyan tud segíteni nővérein és a hozzá forduló civil embertársain. Mivel a közösség alapvető karizmája az Oltáriszentség imádása és az ebből fakadó engesztelés, a közösséghez kapcsolódva engesztelő családot alapított, amelyben összefogta a világi engesztelő testvéreket. Ma ennek a családnak 45 tagja van, akik a nővérekhez hasonlóan elsősorban a magyar népért, papságért és Magyarországért imádkoznak.

Utolsó betegségét viselve nagyon szép példát adott a türelemből. Mikor már haldoklott, és megpróbáltuk visszavinni a kórházba, akkor sem magára gondolt, hanem utolsó erejével megáldott minket, akik sírtunk az autó körül.

De ki is volt Margit anya?

Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya Csipke Rózsa néven született 1934. október 15-én Bolyokon (ma Ózd városrésze). Édesapja községi jegyző volt.

Tizenhárom éves korában olvasta Árpád-házi Szent Margit életét, ennek hatására ébredt benne az engesztelő szerzetesi hivatás. Tizennegyedik születésnapján titokban fogadalmat tett az evangéliumi tanácsokra. Mivel a szerzetesrendek működését 1950-ben betiltották, érettségi után munkába állt mint adminisztrátor.

1977-ben megismerkedett egy vizitációs nővérrel, akinek segítségével 1979 őszén illegálisan felvételt nyert a vizitációs rend varsói kolostorába, ahol természetesen csak bizonyos időket tölthetett turistaútlevéllel.

1982. május 13-án ideiglenes, majd 1985. május 13-án örökfogadalmat tett.

Úgy gondolta, talán lehetséges lesz a vizitációs rendben egy engesztelő ág létrehozása. Imádkozott, kereste a megvalósítás módját. Közben 1989-ben megismerte a pálos rend lelkiségét, és megvilágosodott számára az út: engesztelő szerzetesi közösség alapítása pálos lelkiséggel, amihez a vizitációs rendtől engedélyt is kapott.

Az új szerzetesközösség Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővérei néven (2004-től Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei) 1990 tavaszán alakult meg az esztergomi bíboros engedélyével. A közös életet hely hiányában csak ősszel tudták elkezdeni Márianosztrán.

1993. április 18-án tett örökfogadalmat új szerzetesközösségében. Ekkor szűnt meg vizitációs rendbeli tagsága.

Nagyon sokat dolgozott az új közösség lelki építésén és a megfelelő körülmények (monostor) megteremtésén.

2005. augusztus 26-án (a Jasna Góra-i Szűz Mária ünnepén és a vizitációs rend magyarországi letelepedésének évfordulóján – érdekes egybeesés!) Teremtője magához hívta. Ekkor már az új, erdőkürti monostorban éltek a nővérek.

Gyakran ismételgetett mondása volt: „Jézusért semmi sem sok.”


Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett Mária Teréz nővér MSPPE

Fotó: Bege Nóra

Kapcsolódó fotógaléria