Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye kitüntetettjei

Vida Zsolt
a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, sőt az egész XI. kerület szeretett, megbecsült tagja. 1935-ben született. Már vissza is vonulhatna a közjó elszánt szolgálatától, ám Istenhez, embertársaihoz és közösségeihez való vonzódása nem hagyja tétlenül.

Testvérünk feleségével harmonikus közösségben nevelte fel három gyermeküket: leányuk szociális testvér, idősebb fiuk újságíró, szintén három gyermek apja, fiatalabb fiuk még nőtlen.

Vida Zsolt tettrekészsége a rendszerváltás után szabad utat nyert. Egységet teremtve a politikailag szemben állók között, küzd egy-egy jó cél megvalósításáért: kezdve a hajléktalanok ellátásától a bonyolult pénzügyi kérdések megoldásáig. Keresi, hogyan szolgálhatja a XI. kerület irányításában a keresztény, a katolikus érdekeket és hogyan képviselheti az evangéliumi értékeket. Ma a polgármester mellett megbecsült egyházügyi tanácsadó, elősegíti a keresztény szempontok figyelembevételét, képviseli az egyház társadalmi tanítását. Ökumenikus érzékkel segíti a kerület történelmi egyházi közösségeinek kapcsolatait. Egyéniségével és munkájával megbecsülést vívott ki a keresztény névnek. Segített abban, hogy a kerület egy része újra elnyerje a korábbi történelmileg és jogilag kialakított Szentimreváros elnevezést.

A plébánia munkáját újjászervezésétől kezdve hatékonyan támogatta és támogatja ma is. Már az 1992-es rárósi egyházközségi tábort is áldozatosan szolgálta, azóta is készséges a lelkipásztori munka segítésében.

Derűs, nyílt és igen segítőkész egyéniségével a hívek közszeretetében áll. Közösségteremtő képességében szinte családias légkört teremtett munkahelyén is. Így valósított meg egy csíksomlyói búcsúi utat különböző nézetű, vallású kollégákkal. Egy műtét után még csak lábadozva sikeresen meghívta a lengyelországi, a Szent Imre ereklyét őrző Szent Kereszt templomba tartó zarándoklatra az önkormányzat képviselőit.

Vida Zsolt úgy képviseli a Gaudium et Spes az Apostolicam Actuositatem és a szociális pápai enciklikák szellemét, hogy méltán állíthatjuk őt példaként a hívek elé.

Rajos László
Több mint 25 éve a tahitótfalui egyházközségi képviselőtestület világi elnöke, ezt megelőzően pedig már 10 éve a testület tagja volt. Elnöksége ideje alatt négy plébánosnak volt szolgálatára. Ezen évek alatt számos elkészült munka dicséri rátermettségét, segítőkészségét.

Kezdeményezésére születtek meg az egyházközség tulajdonában lévő temető ravatalozójának tervei, majd az anyagi alapok megteremtésénél és az építkezésnél is kivette részét a munkából.

A régi, elavult, a templomtól távol eső plébánia épület helyett az akkori plébános és Rajos László kezdeményezésére kezdődött meg az új plébánia építése a templom mögött. A munka anyagi alapjainak megteremtésében és az építkezés kivitelezésében végig tevékenyen részt vett, szervezte és irányította az építkezés körüli munkálatokat.

Időközben a templomépület felújítása is szükségessé vált. A műemlék-jellegű épület statikai megerősítésével, a templomtető újrarakásával, majd a templombelső rendbehozatalával járó munkának is szervezője, lebonyolítója volt.

Elnök úr munkáját dicséri a templom korszerű, minden igényt kielégítő elektromos orgonájának beszerzése és a harang villamosítása is.

Mindezekből látszik, mennyi időt és energiát fektetett sok-sok éven keresztül Rajos László a templom és a plébánia épületeinek rendbehozatalába, melynek eredményeképpen a jelen állapotukban csak állagmegóvásra van szükség.

Elnök úr az egyházközség életének mindennapjaiból is tevékeny részt vállal. A vasárnapi szentmisék alkalmával a sekrestyési teendőket ő látja el, a nagyobb ünnepeken, körmenetek alkalmával ő a liturgia szervezője. Olyan embernek ismerik hívek és papok, akivel minden dologban lehet egyeztetni és megtalálni a legoptimálisabb megoldást.

Családja – felesége és két fia – az egyházközség példamutató aktív tagjai.

Balogh Sándorné Maróti Gizella
Egész élete Rákoscsabához köti. Ott született, Ott nőtt fel, ott, a Rákoscsabai Főplébániatemplomban kötött házasságot.

1995-ben őt választották a 140. Pro patria cserkészcsapat élére. Cserkészparancsnokként odaadással, áldozatkészséggel szolgál, fogja össze a fiatalokat, szervezi a táborokat, együttléteket. Különösen is keresztény gondolkodással, és mély magyarságtudattal vezeti szélesebb családját, cserkészeit.

Gondot fordít arra, hogy vasárnaponként – a felekezeti hovatartozást tiszteletben tartva – minden cserkész szentmisén illetve istentiszteleten vegyen részt, így gondozva az ökumenikus közeledést, a Krisztus-akarta egységet.

A táborokban a magyar történelem egy-egy érdekes korszakát jeleníti meg, megismertetve és megszerettetve a gyermekekkel nemzetünk múltját, hazaszeretetre és emberségre nevelve őket.

A cserkészet mellet más vonalon is élő részese, fáradhatatlan szolgálója a közösségnek: Tagja az énekkarnak, amelyet leánya, Katalin vezet, szervezi és vezeti a rózsafüzér társulatot, hosszú évek óta kiveszi részét a heti templomtakarításból.

Balogh Sándorné Maróti Gizella a fiatalabb nemzedék nevelésében végzett felelős, elkötelezett munkája, a helyi közösség javára végzett szolgálata ajándék a plébániai közösség és közvetve egyházunk és hazánk számára.

Dudás János
1960-ban született Budapesten, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Felesége, Fekete Imelda Sárváron született, matematika-fizika szakon szerzett középiskolai tanári végzettséget. Mindketten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hitoktatói szakát végezték el levelező tagozaton.

1986-ban házasságot kötöttek, és ugyanebben az évben Rákoscsabán telepedtek le. Itt kevés pénzzel, sok gonddal felépítették otthonukat. A fészekrakás feladata nem tartotta vissza őket attól, hogy egész szívvel belevessék magukat az egyházközségi hitoktatás és közösségépítés apostoli munkájába.

1988-tól tanítanak hittant. Munkájuk során az 1990-es évektől felnőtt egy új nemzedék. Kezük alatt az ifjúság nevelésében alapos tudással és becsületes munkával oktatják az ifjúsági csoportot. A férj, János misztériumjátékokat ír évről évre vagy valamely szent életét jelenítik meg egy színdarabbal, amelyet felesége tanít be a hittanos gyermekek számára. Nyári táborokat és egyházközségi zarándoklatot, filmklubot szerveznek. Ugyanakkor nem csak szavukkal, munkájukkal, hanem életigenlő házasságukkal is ott állnak fiataljaink előtt: „Szeretnénk 4 gyermeket, de ha a jó Isten úgy akarja, többet is vállalunk.” Keresztény házasságukat Isten 6 gyermekkel ajándékozta meg.

Bizonyosan az ő érdemük is, hogy olyan szellem alakulhatott ki a plébánián, ahol fiatal párok keresztény módon vállalják gyermekeiket, nevelve őket Isten szeretetére, és Isten országának keresésére.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Sajtóiroda/Magyar Kurír