Az Eucharisztia ünneplése 111.

Méltóztass, Uram, ezen a napon bűn nélkül megőrizni minket. A Te Deum laudamus kezdetű himnusz 26. sorával kezdődik a kompozíció harmadik nagy egységének bűnbánati és könyörgő, valamint bizalmat kifejező része.

Az alázatos könyörgés szentírási alapja a 121. zsoltár: „Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet. Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.” (Zsolt 121,7–8) A jelenlegi formájában a fogság után keletkezett zarándokének Izrael őrzőjeként köszönti Istent. A 7–8. versek értelmében az Úr megőrzi a zarándok lelkét minden bajtól; megőrzi távozását és érkezését mostantól fogva mindörökké. A záróversek megállapítása válasz az 1. versben feltett kérdésre: „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?” (Zsolt 121,1)

Formájára nézve ez az ének bizalomzsoltár, amelyben váltakoznak a kérdések és a válaszok: a zarándok vagy a zarándokok egyik csoportja kérdez, a másik csoport vagy a pap pedig felel. A zarándoklat hosszú, és az úton sokféle veszély leselkedik a Jeruzsálembe igyekvőre (vö. Lk 10,30). A zsoltár válasza utal a Második Törvénykönyv áldására: „Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn, áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla. Áldottak lesznek csűreid, s áldottak éléstáraid. Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy.” (MTörv 28,3–6; vö. MTörv 6,4–9; 11,13–21; 31,2; Józs 14,11) Másrészt a zsoltár visszhangja visszatér Szent Pál korai levelében: „A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Tessz 5,23) A Jézustól érkező válasz pedig kapcsolatot teremt a himnusz 23. és 26. sora között: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen (…) Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.” (Jn 10,9–10.27–28; vö. 1Pét 2,25)

Akár a zsoltáros, akár a Te Deum laudamus himnusz záradékának szerzője tudja: kísértések érnek bennünket, nemcsak az ünnepi zarándoklat során – ma –, hanem az élet ünnepi zarándoklatán – amikor elérkezünk az örök mához. „Amikor próbára tétetünk, akkor bemegyünk; amikor legyőzzük a kísértést, kijövünk” – írja Ágoston (En. in Ps. 120,14).

Megjegyezzük, hogy jelen formájában a himnusz 26. sora párhuzamba állítható az Úr imájának kéréseivel: „és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól” (Mt 6,13).

Magyar Kurír