Az Eucharisztia ünneplése 112.

Irgalmazz nekünk, Uram, irgalmazz nekünk! A hálaadó himnusz bűnbánati része következő szakaszának alapját a 123. zsoltár 3. verse képezi: „Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!” A fogság utáni időkben keletkezett panaszének a zarándokénekek sorában foglal helyet. Míg a himnusz 26. sorának alapjaiban a 121. zsoltárt találjuk, amely egy bizalomének, addig a 27. sor zsoltára, noha szintén bizalomzsoltár, zárósoraiban mégis átélt, illetve meglévő megaláztatásról tanúskodik. A két zsoltár kezdősoraiban közös a tekintet felemelése: „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?” (Zsolt 121,1), „Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz.” (Zsolt 123,1) A zsoltár visszhangozza Ezekiel jövendölését a helyreállításról, azon belül pedig az Izrael hegyeire mondott áldást: „Így szól az Úr Isten: Mivel az ellenség így szólt rólatok: ‘Haha! Az örök magaslatok nekünk jutottak örökségül!’ – azért jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: (…) Ti pedig, Izrael hegyei, növesszétek ágaitokat, és hozzátok meg gyümölcsötöket népem, Izrael számára, mert ő nemsokára megérkezik. S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek. Megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael egész házát; benépesülnek a városok, a romhalmazok újra felépülnek. Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” (Ez, 36,2.8–11)

A 121. zsoltárhoz hasonlóan a 123. is a Miatyánk egyik kérésének ószövetségi háttere, s ezáltal a hálaadó himnuszt lezáró könyörgések sora, a liturgia részeként, egy nagyobb ima-összefüggés részévé vált: „jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is, (…) és bocsásd meg vétkeinket (…)” (Mt 6,10.12)

Szent Ágoston így értelmezi a himnusz zsoltárokból szerkesztett kiegészítésének adott szakaszát: „Halljuk a verés alatt lévő ember hangját, és ez legyen mindannyiunk hangja akkor is, ha jól megy a sorunk. Mert ki ne értené, hogy verés alatt van, amikor beteg, amikor börtönben van, amikor talán bilincsben van, amikor talán rablók támadják? Amikor rossz emberek zaklatják, érzi, hogy verik. De nagy érzékenységre vall látni a verést akkor is, amikor jól megy a sora (…) Sírjál, amíg a földön élsz; akár boldogan élsz, akár valamilyen háborgatásban vagy (…).” (En. in Ps. 122,7)

Magyar Kurír