Az Eucharisztia ünneplése 117.

Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgáló fiának házában. A szarv, valamint a szarvból készült olajszaru olyan, erővel és hatalommal kapcsolatos jelképek, amelyek egyaránt vonatkoztathatók a királyság, a papság és a prófétaság intézményére. Igaz, mindegyik esetében más-más szempontok emelkednek ki. Ami közös, hogy Isten az, aki kegyelmi erejével emeli fel fölkentjét (vö. Zsolt 89,18). Ami különbség, az a kapott erő és hatalom gyakorlásának módja.

A természetből, illetve az állattartásból vett kép arra utal, hogy az állatok között az erősebb szarvval, homlok- és fejtetőcsontozattal bíró egyed a domináns és a győztes (vö. MTörv 33,17). A fölemelt, fölállított és támasztott szarv azt jelenti, hogy Isten erőt önt az emberbe: „Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden (…). Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának s felemeli felkentjének szarvát.” (1Sám 2,1.10; vö. 2Sám 22,3)

A letört szarvak ezzel szemben a megtört erő és hatalom jelképei (vö. Jer 48,25; Siralm 2,3). Zakariás énekében a fölemelt szarv kifejezés a Dávid házából származó utódra vonatkozik, ahogyan a prófétai irodalomban és a Zsoltárok könyvében találjuk: „Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!” (Ez 29,21) „Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.” (Zsolt 132,17)

Dávid, az Urat szolgáló fiú (héb. ebed; gör. paisz; vö. 1Krón 17,4; Zsolt 132; Iz 42,1–4; 49,7–9; 50,4–9; 52,13–53,12) ígéretet kapott, hogy utódai közül származik az, aki házat épít az Úrnak. Viszont az újszövetségi értelmezésben a Dávidnak tett ígéret már bővebb jelentéssel bír: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1,32–33; 51–52.54).

Jézus Krisztus az, aki királyi, papi és prófétai hatalmának teljében nem csak letöri a gonoszság szarvait (vö. Dán 7,7–14; Jel 12,3), ő, akinek hét szarva és hét szeme van (vö. Jel 5,6–14; Iz 53,7; Zak 4,10), a legyőzhetetlen, aki családot (országot) támaszt az Atyának; akinek személyében támad fel számunkra az üdvösség szarva és napja. 

Erről így ír Tiszteletreméltó Béda: Erős mennyei országát az üdvösség szarvának is nevezik, mert minden csontunk húsba van öltözve, de a szarv kiemelkedik a húsból, éppen ezért Krisztus országát az üdvösség szarvának nevezik, mint amely felülmúlva győz a világ lelkiségén és a test gyönyörein, a magasságbelieket hirdetve. Ezen alak szerint Dávidot és Salamont az olajszaruval a királyság dicsőségére (szentelték) kenték föl. (Beda Venerabilis In lucæ evangelium expositio I, 2,1. in PL 92, col. 325.)

Magyar Kurír