Az Eucharisztia ünneplése 118.

Miként szólott a szentek szájával, az ősidők prófétái által. A Benedictus harmadik versében (Lk 1,70) a szerző feltárja előttünk a Dávidnak adott ígéret történelmi távlatait. Isten hűséges ígéretéhez, melyet bizonyított a próféták tanításában, és beteljesített Jézus Krisztusban (vö. 2Pét 1,21). A Benedictus soraihoz hasonló megfogalmazást találunk Lukács másik művében is: „Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által” (ApCsel 3,21; vö. Ef 3,5). A népek apostola inkább a szent iratok tanúságára helyezi a hangsúlyt: „Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára – amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt” (Róm 1,1–4).

A prófétai ígéretek alatt nem csupán a szoros értelemben vett prófétai irodalomban található szakaszokat értjük, hanem mindazt, ami a Messiásra vonatkozik, kezdve a Teremtés könyvével (vö. Ter 3,15; 22,18; 49,10; Szám 24,17; Iz 9,1–6; 11,1–9; Jer 23,5–7 stb. Lk 24,44). Ezt erősíti meg Tiszteletreméltó Szent Béda is: Az ősidőktől – mondja –, mivel az ószövetségi Írás egésze a Krisztusról szóló prófécia kibontakozása. Nemcsak Jeremiás, Dániel és Izajás, és a hozzájuk hasonlók, akiket sajátosan is prófétáknak hívnak, és az ő eljöveteléről kifejezetten szólottak, de Ádám, Ábel és Hénoch és a többi Atyák is ténylegesen, cselekedeteikkel az ő sáfárkodásának bizonyítékait adták. Miként az Úr is megcáfolta a zsidók keménységét: Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. (Beda Venerabilis In lucæ evangelium expositio I, 2,1. in PL 92, col. 325.)

A fenti sorokhoz szép indítást ad Kálvin János: „Zakariás szándéka (…) az, hogy (…) inkább a régi jövendölések felé akarja fordítani a hívőket, hogy biztosabban és buzgóbban öleljék magukhoz a nekik felkínált szabadítást, amelyet kezdettől fogva hirdetett valamennyi próféta. Mert azzal kap igazán erős támasztékot Krisztusba vetett hitünk, ha ő valamennyi próféta tanúsításával felékesítve lép elibénk. (…) Szentnek mondja a prófétákat, hogy nagyobb legyen a szavaik tekintélye és tisztelete” (Kálvin János, Evangéliumi harmónia).

Magyar Kurír