Az Eucharisztia ünneplése 121.

Szentségben és igazságosságban az ő színe előtt, életünknek minden napján. A görög hosziótisz kifejezés a kegyelmi jóindulatot és irgalmasságot megélő embert jelöli. Ilyen értelemben a héber joser (egyenesség) és a szintén héber heszed (gyakorlati szeretet) fogalmait egyesíti magában.

A görög dikaioszüné pedig (dikaiosz + szün, vagyis igaz + együtt) azt az ember jelöli, aki az igazsághoz igazodik, összhangba hozza életét az igazsággal. A héber caddik szó az, amely jobban megvilágítja a görög kifejezés benső tartalmát. Az igazságosság annak az embernek a jellemvonása, aki az igazságtalan világban, Istennel összhangban irgalmasan és méltányosan cselekszik mindazokkal, akik erre rászorulnak. 

Ezért is illik ebbe a sorba az enópion (színe előtt) szó, mert a szentségben és igazságosságban járó ember mindig Istenre tekint, mintegy visszatükrözi Isten tekintetét. Az efezusiakhoz írt levélben olvassuk a következő sorokat: „És öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére igazságban és valódi szentségben teremtetett” (Ef 4,24). Az Isten szentségben és igazságban való szolgálata nem csak az eredendő istenképiséggel való azonosulás és az azzal járó hivatás megélése, nem csupán a teremtés művében adott megbízás teljesítése. Éppen a Benedictus teológiai gondolkodásából fakadóan az üdvösség művének szolgálatát is jelenti a dávidi Sarj vezetésével: „Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket, és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen” (Bölcs 9,1–3), valamint: „Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek” (1Tessz 2,10). Ennek a biblikus örökségnek az ápolását találjuk Római Szent Kelemen levelében is: „Sok kapu áll nyitva, de az igazságosságé Krisztusban van. Boldogok mindazok, akik őrajta keresztül mennek be, akik útjukat szentségben és igazságban járják végig, és minden háborítás nélkül bevégeznek.” (Levél a korintusiakhoz, XLVIII, 4.) 

A Benedictus ezen soraiban találjuk a korábbi kijelentés folytatását (vö. Lk1,70), amely prófétai ígéretek beteljesedését is jelenti (vö. Iz 9,1–6; 11,1–9; Zak 9,9).

Magyar Kurír