Az Eucharisztia ünneplése 123.

Az üdvösség ismeretét adni az Ő népének, bűneik bocsánatában. Keresztelő János prófétai küldetésének része megismertetni és közvetíteni az üdvösség közeli voltát: „S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. (…) Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit (…). Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti” (Lk 3,3a.8a.16–17; vö. Mk 1,1–8).

Ami bizonyos: János teljesítette küldetését, megismertette a néppel Isten irgalmának közelségét: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa” (Mt 3,2). Nem János közvetítette a bűnök bocsánatát, hanem a Jordán vizében történő alámerítési szertartással felkészítette a népet az Úr megbocsátó szeretetének befogadására. Ilyen értelemben az Úr megbocsátó szeretetének befogadása az üdvösség ismerete. A megbocsátó irgalmasságot az Üdvözítő hozza. Ebből a szempontból az üdvösség ismerete valójában Jézus Krisztus befogadása: „Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek” (ApCsel 5,30–31).

Ezt a gondolatot viszi tovább Tiszteletreméltó Béda is: „Mintegy Jézusnak – minthogy így van –, az Üdvözítőnek a nevét fejtené ki, és szeretettel és vágyakozással ajánlja, kiemeli az üdvösség említését az üdvösség fölemelt szarvával, az ellenségektől jövendő szabadulást; a népének adott üdvösség ismeretére emlékeztet. De nem ideig tartó és testi üdvösség és biztonság ígéretére gondol az ő bűneik bocsánatában” (Beda Venerabilis, In Lucæ evangelium expositio I, 2,1. in PL 92, col.326–327.).

Magyar Kurír