Az idő és az öröklét érintkezése – Dublinban zárult a külhoni magyar Pilinszky-programsorozat

„...egyszerűen az, hogy létezel / mozdítja meg itt és most a világot” – ez a Pilinszky-idézet szolgált a mottójául a külföldön élő magyar közösségeket megszólító, eredetileg tízállomásosra tervezett programsorozatnak, amelyből végül személyes részvétellel hét, online formában pedig a genfi valósulhatott meg az újra fellendülő járvány következtében.

Ahogy az Ars Sacra Alapítvány Dublinban jelen lévő munkatársa, Kiss Gabriella elmondta: a kulturális kikapcsolódás mellett az is a szándékuk volt, hogy örömteli találkozásokra hívják a külföldön élő honfitársainkat.

Voltak hagyományosabb irodalmi estek, de nagy sikert aratott a Zeneakadémia tanáraiból és egykori diákjaiból álló Capella Theresiana Kórus koncertje is, amely a költő és a klasszikusok kapcsolatát helyezte reflektorfénybe. Igazán különlegesnek bizonyult Zámbori Soma és felesége, Fazekas Rita közös műsora: a színművész férj Pilinszky-műveket adott elő, amihez kapcsolódóan coachként dolgozó felesége kérdéseket tett fel neki, amelyre Soma gyakorlatilag személyes tanúságtétellel válaszolt. A különböző létfontosságú témákat feszegető kérdések a visszajelzések alapján a brüsszeli és prágai közönséget is megmozgatták.

Pilinszky János kevéssé ismert oldalát ismerhették meg azok a szerencsések, akik december 11-én, örömvasárnap előestéjén ellátogattak a Church Of Mary Immaculate Refuge of Sinners- (Szeplőtelen Szűz Mária, a bűnösök menedéke-) templomba az ír fővárosban. Az estet felkonferáló Kiss Gabriella rámutatott, Pilinszkyt alapvetően magányos, kicsit szomorkás költőként jegyezzük, pedig van egy derűsebb oldala is személyiségének, például az Aranykori töredék Pilinszkyje, aki azt a gondolatot fogalmazza meg: „Kimondhatatlanul jól van, ami van.”

Bátor Anna Daniela Kristályhangok, Üvegerdők – Pilinszky képzeletvilágának nyomában címet viselő műsorában a száz éve született költő meséi hangzottak fel zömében, az előadást Barcsák Ágnes fuvolajátéka színesítette. Megismerhettük a Tükörország titkát, a szeretet hatalmát felfedező kisfiút, a kőszívű királyt és a Nap születését. Ezeknek a meséknek az örök tisztasága hat a gyermekekre is, de a felnőtteket éppúgy meg tudja érinteni, ha hagyják.

A Nap születésének Szent Ferenc-i módon örvendő világ kétségbeesik, amikor a Nap az éj közeledtével lenyugszik. A lakomát ülő élőlények, a virágok, az asztal végén megbúvó füvek, az állatok egyike sem meri álomra hajtani a fejét, annyira tartanak tőle, hogy már nem jön vissza a Nap, s amikor másodszor is felkel az ezer csillagból egybeolvadt égitest, még nagyobb öröm veszi körbe, mint az első napon. Rá kell jönniük, hogy „az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ”.

Az est második fele a karácsony jegyében telt. Először Pilinszky erdélyi kortársa, Nagy István A törött szárnyú angyal című novellája hangzott el. A főszereplő kisfiú boldog karácsonyról álmodozott, hasonlóan, mint Andersen kis gyufaáru lánya. Ám neki olyan szülei voltak, akik ha az anyagi boldogságot nem is tudták megadni, de a boldog gyermeki álmokat igen. Az apuka azt mesélte a fiának, hogy egy angyal otthagyta Belvárosországban a kis külvárosországi gyermek karácsonyfáját, mert eltört a szárnya, de hamarosan meggyógyul az a szárny…

Bátor Anna Pilinszky Karácsonyi hangulatok című művéből olvasott fel részleteket, amelyből megtudhattuk, hogy a szórakozás könnyen unalmassá válhat, de a szeretet kiapadhatatlan. Pilinszky azt is megfogalmazza, az ünnepet ki is kell érdemelni, tenni is kell érte, akkor lehet gépies helyett egyedi, az idő és az öröklét érintkezése.

Dublinban a Magyarországon tapasztalhatónál is jobban összemosódik az advent és a karácsony időszaka. Az advent hangsúlyos lila színe mellett már a karácsony fényei is ott vannak a katolikus és ír anglikán templomokban egyaránt – nekünk ez még akkor is szokatlan, ha az örömvasárnap valóban Jézus születése ünnepének elővételezése. Az öt gyertyás adventi koszorút (a szokásos három lilát és egy rózsaszínt a szenteste meggyújtandó, a koszorú mértani középpontjába helyezett fehér egészíti ki errefelé) és a teljes pompájában feldíszített karácsonyfát, valamint betlehemet – melyben még nincs ott a Kisjézus – egyaránt láthattuk a magyar misének helyet adó templomban is.

Az ír fővárosban a koronavírus-járvány következtében két év után először tartottak magyar misét a Pilinszky-estet megelőzően. A kimaradt és viszontagságos idő láthatóan megtépázta a korábban ötven–száz fős közösséget (az országban több mint tízezer magyar él).

Lovassy Attila, a Központi Papnevelő Intézet prefektusa arról beszélt, hogy egyszerre készülünk adventben Krisztus karácsonyára, hogy megemlékezzünk arról, emberré lett, és arra, hogy az ítélet napján az Úristen jobbján álljunk, hogy amikor az Úr eljön, valóban az övé lehessünk.

Az emberek nem készülnek igazán a karácsonyra, nincs adventjük. „Csiribiri” van, de az nincs meg, hogy az ember a lelkét kitisztítsa – fogalmazott Lovassy Attila. A prefektus rámutatott: az Úr útját nem mi készítjük, hanem az Úr maga, mi azzal tudunk ehhez hozzájárulni, hogy mindent, ami akadályt képez az Úr és köztünk, letisztítunk erről az útról. Attila atya hozzátette, hogy a kereszténység éppen abban különbözik a többi vallástól, hogy nem az ember keresi benne az Istent, hanem az Isten az embert – ez történik meg karácsonykor.

A szónok Aquinói Szent Tamás gondolatát idézte, miszerint a bűn az Istentől való elfordulás és a teremtményekhez való odafordulás. „Ez a gondolat arra mutat rá, hogy nem feltétlenül rossz, de véges dolgokkal töltögetjük be azt a helyet, ami az Úré. Isten önmagát akarja nekünk adni, ne érjük be kevesebbel” – biztatta a jelenlevőket.

A szentmisével egybekötött dublini Pilinszky-est és a többi, a programsorozat részeként megvalósult rendezvény is mutatja, nagy szükség van a magyar közösséget erősítő lelki és kulturális programokra a külföldön élő honfitársaink körében, már csak a koronavírus-járvány miatt is.

A két szervező, a Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat és az Ars Sacra Alapítvány azt tervezi, hogy az elmaradt londoni Pilinszky-estet jövőre megtartják, emellett egy újabb programsorozattal szeretnének a külhoni magyarok közösségének épülésére szolgálni.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír