Az imádság beépült az életembe – Bemutatjuk Tüttő Ágostont, a Veszprémi Főegyházmegye újmisés papját

„Hűséges, mindvégig kitartó és hiteles pap szeretnék lenni, akire számíthatnak, akit megkereshetnek, aki iránt bizalommal lehetnek az emberek. Erre törekszem. Ezért nem is gondolkodom azon, hová kerülök; ahová helyeznek, ott ezzel a lelkülettel szeretnék jelen lenni a rám bízottak szolgálatára. Vezetőként, aki velük együtt halad, azzal az elszántsággal, hogy ami rám van bízva, azt valóban a legjobb tudásom szerint tegyem. A többit pedig rábízom a Szentlélekre” – így vallott a hivatásáról a szentelésére készülve Tüttő Ágoston, akit június 17-én a keszthelyi Kis Szent Teréz-bazilikában szentelt pappá Udvardy György veszprémi érsek.

A fiatalember érettségi után jelentkezett a Veszprémi Főegyházmegye papnövendékei közé. 2016-tól 2020-ig Veszprémben tanult, azután a szeminárium megszűnésével Esztergomban folytatta tanulmányait. „Nem volt egyszerű a váltás, de nem viselt meg. Volt olyan tantárgy, amit újra kellett hallgatnom, de ez csak a javamra vált. Esztergomban nagyon jó közösségbe kerültem.”

Ágoston a Balaton mellett nőtt fel. Gyerekkorát meghatározta a keresztény életet élő nagycsalád. Korán ministrálni kezdett, az oltár szolgálatában lassan ráérzett arra, mit jelenthet papként élni. „A szentmisék nagy hatással voltak rám. Ahogy nőttem, egyre jobban értettem, mi történik ott.”

Az Egyházhoz tartozását erősítette az ifjúsági közösség, amit a hitoktató vezetett. „Megtapasztaltam, hogy az Egyház élő valóság. Közösségi életünk fontos része volt, hogy hitbeli kérdésekről beszélgettünk, együtt szórakoztunk, és minden vasárnap együtt voltunk a szentmiséken. Kiemelt alkalmaknak számítottak az állandó diakónus, Vértesaljai János által havonta szervezett családi misék játékkal, agapéval.”

Ágostonnak szép gyerekkora volt. Szülei testvéreivel közel laktak egymáshoz, a gyerekek így együtt nőttek fel. Kisgyerekként a nyarat a strandon töltötték, a gimnazisták az egyik nagybácsi éttermében segédkeztek. „Örülök, hogy megtapasztalhattam a fizikai munkát” – mondja. Édesanyjával közösen választották a nagykanizsai Piarista Iskolát. Ágoston kollégista lett. Visszaemlékezve megállapítja, jót tett neki az önállósodás. Szerette az osztályát, a tanárait. „Közben mintha mindig velem lett volna a papság gondolata. Mi az a csoda, ami az oltáron történik? Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színe alatt valósággá válik. Nagyon megérintett, hogy ez lehetséges, és

megérintett Jézus személye is, az, ahogyan az emberek között élt. Tudtam, én is olyan akarok lenni, mint ő, én is így akarok jelen lenni az emberek között. Éreztem a Jóisten hívását, és eldöntöttem, elindulok ezen az úton.”

Ágostonnak már a gimnázium alatt volt zsolozsmáskönyve. „Próbáltam megérteni, hogyan imádkozzak, és az imádság beépült az életembe.” Az osztálytársai nem csodálkoztak az elkötelezettségén, elfogadták őt. Az ott született barátságok ma is élnek, fontosak számára.

Aztán elteltek a szemináriumi évek, majd a diakónusi gyakorlat is, amit Ágoston a keszthelyi Kis Szent Teréz-bazilikában végzett.  Örömmel teljesítette ezt a szolgálatot: vezette a ministránsfoglalkozásokat, ellátta a feladatait temetésen, keresztelésen, esketésen. „Szívesen végeztem mindent. Jó közösség fogadott, rengeteg eseményen, programon tudtam részt venni” – összegzi tapasztalatait.

Szentelését izgatottan várta a nagycsalád és a környékbeli hívek. „Jézus meghívja a tanítványait, hogy vele legyenek, és így küldi őket hirdetni az evangéliumot. Én is erre készülök: úgy, azzal a lelkülettel szeretnék az emberek közé menni, ahogy Jézus tette.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. június 26-i számában jelent meg.