Az imádság és a szenvedés értelme

Kitekintő – 2008. február 7., csütörtök | 8:12

Hamvazószerdán délután fél öttől XVI. Benedek pápa vezette az Aventinus-dombon a hagyományos nagyböjti stációt.

A Szent Anzelm-templomban tartott rövid imádság után a bíborosok, püspökök és a szerzetesek a Mindenszentek litániáját imádkozva bűnbánati körmenetben vonultak a Szent Szabina-bazilikába, ahol a pápa szentmisét mutatott be, amelynek során elvégezték a hamvazkodás szertartását. A Szentatyát Jozef Tomko bíboros hamvazta meg.

Homíliájában Benedek pápa a nagyböjti időszak fontos elemei közül most az ima és a szenvedés témaköréről elmélkedett. Az imádság táplálja a reményt. A legkeményebb próbatétel magányában sem akadályozhat meg senki és semmi abban, hogy az Atyához forduljunk szívünk mélyén, ahova csak Õ lát. Krisztus imája a kereszten éri el csúcspontját, amikor utolsó szavaival így kiált: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)

A reménytelennek tűnő kiáltás azonban annak a fohásza, aki az ellenségtől körülvéve csak Istenhez tud fordulni és túl minden emberi lehetőségen megtapasztalja kegyelmét és üdvösségét. A reményteli imádság a nagyböjt vezérmotívuma, mely segít megtapasztalni: Isten az egyedüli mentőöv számunkra. Ima nélkül az ember önmagába zárkózik, lelkiismerete Isten szavának visszhangja helyett önmagát hallja, így a belső párbeszédből monológ lesz, ezerféle alkalmat teremtve az önigazolásra. Aki szabaddá teszi magát Isten előtt, egyszersmind megnyílik a másik ember előtt is. Imádság nélkül nincs remény, csak illúzió – szögezte le a pápa.

A Szentatya homíliájának másik alapgondolata a szenvedés volt. Krisztus az igazságért és igazságosságért szenvedett, elhozta az emberi történelembe a szenvedés evangéliumát, ami a szeretet evangéliumának másik oldala. Krisztus szenvedéséből minden emberi szenvedésbe beléphet a vigasztalás, Isten szeretetének vigasztalása, s így felragyog a remény csillaga.

Az egyház történelme rendkívül gazdag az imádság és a szenvedés tanúiban is, akik fenntartás nélkül szolgáltak másokat. Minél nagyobb a minket éltető remény, annál inkább képesek vagyunk szenvedni az igazság és a jó szeretetéért, örömmel ajánlva föl mindennapos fáradságainkat. Segítsen minket az evangéliumi tökéletesedés felé vezető úton Mária, akinek szeplőtelen szívét a fájdalom tőre döfte át – fohászkodott végül hamvazószerdai homíliájában XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Képek: CPP