Az „isteni részecske” szerepe a világmindenség megértésében

A részecskét a ma 83 éves skót fizikusról, Higgsről nevezték el, aki elméletében már 1964-ben feltételezte létezését. Ledermann Nobel-díjas fizikus „isteni részecskének” nevezte, hogy kiemelje a felfedezés jelentőségét.

A genfi központ igazgatója, Rolf Heuer történelmi eseménynek mondta a részecske azonosítását. A Higgs-bozon a fizika standard modelljének eddig hiányzó láncszeme. A tudósok szerint az univerzumban mindenütt jelenlevő Higgs-részecskék láthatatlan energiamezőt teremtenek, amely a többi anyagi részecskének tömeget adva, lehetővé teszi, hogy azok nagyobb egységeket – molekulákat vagy éppen égitesteket – alkossanak. A szubatomi részecske megmagyarázhatja, hogy miért van egyes részecskéknek tömegük, míg másoknak, pl. a fény kvantumának, a fotonnak nincs.

Anélkül, hogy kellő szaktudás nélkül elemeznénk az „isteni részecske” szerepét a világmindenség jobb megértésében, ki kell emelnünk, hogy nemcsak a fizikusok, hanem orvosok, sőt teológusok is felfigyeltek a szenzációs felfedezésre.

A modern teológia figyeli a természettudományos kutatásokat; a zsinat egyháza elismeri a tudomány jogos önállóságát, amikor a saját módszereivel végzi a kutatást: a megfigyelés, mérés, kísérlet és verifikáció révén igazolja hipotéziseit.

A Katolikus Egyház ma már azt hangsúlyozza, hogy nincs, nem lehet ellentét a Szentírásra támaszkodó teológia igazsága és a tudományok igazsága között, nincs szükség arra, hogy például egyeztessük a Biblia hatnapos teremtéstörténetét és a ma már általánosan elfogadott evolúciót, egyetemes világfejlődést – mert a Szentlélek nem tudományos ismereteket, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat akart közölni a szent íróval.

Nem kell félnünk az újabb és újabb tudományos felfedezésektől, hiszen ugyanaz az Isten a Teremtője a fejlődő világegyetemnek, mint aki Jézus Krisztus által kinyilatkoztatta magát. A neves francia tudós, Pierre Teilhard de Chardin jezsuita őslénytankutató, akinek sikerült hidat verni a hit és a tudomány között, kijelentette: „A tudomány nem fedez fel valami új istent, csak kikémleli az anyagot, amely az Istenség zsámolya.”

De a tudomány néha öntelt képviselőit figyelmezteti az Egyház: a technika fejlődése etika nélkül katasztrófához vezethet. Az atomenergia felfedezése és felhasználása jótétemény az emberiség számára, de lehet katasztrófa előidézője is – gondoljunk az atombombára. Ha tudományos felfedezések eredményeit az életszínvonal emelésére, a kultúra fejlesztésére, az éhínség csökkentésére, a betegségek gyógyítására használják fel, Isten áldását jelentik; ám ha felelőtlenül az ember manipulálására, a hatalmi versengés által sugallt egyre tökéletesebb pusztító fegyverek gyártására költenek horribilis összegeket, akkor átokká válik a tudományos haladás.

Teilhard de Chardin – aki a múltat tanulmányozva egyre inkább az emberiség jövője körvonalait kutatta – fél évszázaddal ezelőtt az evolúció utolsó fázisát, a nooszférát, a szellem szféráját tanulmányozta, és az egyre fokozódó „planetizációról” beszélt. Ez többé kevésbé megfelel a globalizációnak. A kommunikációs technika fejlettsége, az informatika lehetővé teszi, hogy az emberiség együtt gondolkozzék, a tudás kicserélődjék, hogy a szolidaritás, a világméretű segítségnyújtás kibontakozzék, és így az emberiség egységesüljön. De ehhez le kell döntenünk az önzés válaszfalait; a hatalom- és pénzvágy megfékezésével egy testvéribb világ kialakítására kell törekednünk. Vagy egyesülünk, vagy elpusztítjuk egymást. De a szeretet civilizációjának építése nem megy csak úgy magától, nem történhet isteni segítség nélkül. Mi hívők kérjük a feltámadt Krisztus Lelkét, a teremtő Szentlelket, hogy árassza szívünkbe a szeretetet, alakítson újjá bennünket, hogy általunk megújuljon a világ.

Ma, a világméretű globalizációs válság idején – amely nem csupán gazdasági válság, hanem gyökerében erkölcsi válság – a Szentléleknek megnyíló hívő keresztényeknek kell tanúságot tenniük a soha meg nem csaló krisztusi reménységről: a világnak van jövője, mert Isten Fia emberré lett, meghalt és feltámadt, és minket is az abszolút Jövő, az isteni élet vár.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír