Az összefogás ideje van

– Amikor a pápa feloldotta a Szent X. Piusz Papi Testvérület négy püspökének kiközösítését, akkor is voltak olyan hangok, hogy ez árt az ökumené szellemének.
– Valahol az ő visszafogadásuk is ökumenikus cselekedet. A Szentatya megkapja a Szentlélek segítségét ahhoz, hogy helyesen vezesse az egyházat. Õ messzebbre lát, mint mi, s ezért is fontos a péteri tisztség. A pápa maga is az egység szimbóluma. „Te fogod majd megerősíteni testvéreidet a hitben” – mondta Jézus Péternek. Ha pedig vannak, akik a régi liturgia féltése miatt szakadnak el, akkor ezt a problémát miért ne lehetne orvosolni? Persze még sok tárgyalás vár rájuk, mert a zsinat egyházfelfogását sem fogadják el teljes mértékben. Reméljük, végül mindez a javunkat szolgálja majd. Esetleg elgondolkodunk saját liturgiánk végzéséről is. Nem túlságosan leegyszerűsített ez a papok és a hívek számára is? Egy ortodox országban, ahol többórás liturgiát végeznek, meglepő az egyszerű emberek vallásossága, s az nem riasztja el őket a templomtól. Mi szinte már félünk a külső formáktól: nem vetünk keresztet, ha elmegyünk a templom előtt, mint a régiek. Pedig még Ady Endre is levette kalapját Krisztus keresztje előtt (Krisztus-kereszt az erdőn). A mai, szekularizált ember kikapcsolódik, és a szórakozással próbálja múlatni az időt. Pedig azt tartalommal kellene megtölteni, ez pedig a kereszténység és a hit, hiszen ez méltó az emberhez.

– A bolgár ortodox egyház közép- és nyugat-európai hívekért felelős, római központú egyházmegyéjének prelátusa, Tyihon püspök az október 21-i vatikáni általános kihallgatáson azt mondta a pápának: ugyan fontosak a tárgyalások, de szerinte az emberektől ez távol áll, és az lenne a legjobb, ha a pápa és az ortodox püspökök közösen celebrálnának szentmisét. Lehetséges ez?
– Egyelőre nem. Egyébként a mostani ökumenikus imahétnek is az volt a végkicsengése, hogy miért nem lehet – protestáns szóhasználattal – közös úrvacsorán részt venni? Meg kell különböztetni a lelki és a teológiai ökumenizmust. Az imádságban megélhetjük az ökumenét. Persze mire az eredményeket a papok közvetíteni tudják, az hosszabb idő. Az 1999-ben az evangélikusokkal a megigazulásról aláírt közös nyilatkozat hírét is lassan sikerül átvinni a köztudatba, hiszen sokan úgy nőttek fel, hogy protestáns templomba be sem tették a lábukat, és úgy tudták, hogy aki nem tagja a katolikus egyháznak, az nehezen üdvözül. Fontos ugyanakkor a nagy egymásra találásban, hogy ne keverjük össze a különböző felekezetek hittételeit. Ha az apostoli folytonosság nem szükséges a papsághoz, oda lyukadhatunk ki, hogy úgymond bárki mutathat be misét, és nincs szükség egyházra, mint szervezetre. Pedig az apostoli testülettel Jézus intézményt hozott létre, és ennek az intézménynek a folytonossága biztosítja, hogy Jézus tanítását sértetlenül megőrizzék. Krisztus emellett azt is megígérte, hogy „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”. Az egyház nem hamisította meg Krisztus üzenetét, hanem ha gyarlóságok közepette is, de vándoregyházként vezeti a rábízottakat az üdvösség felé.

– Általában itthon az ökumené kapcsán a protestánsokkal való párbeszédre, együttműködésre gondolunk, holott ott vannak a keleti egyházak, az ortodoxok is, akikkel ráadásul a szentségi egység fennáll.
– A Szentatya nem feledkezik meg róluk. Velük más a párbeszéd, hiszen azonos a szentségek száma, azonos a dogmatika egy-két apróságot leszámítva, és az egyházszervezet is azonos, valamint megvan az apostoli folytonosság. Viszont számos történelmi sérelem áll az útban. Erre mondom, hogy a gyengeség, az önzés az ökumené nagy akadálya, hiszen ezek tartósítják a vélt vagy a valós sérelmeket. Amilyen könnyű az ortodoxokkal a teológiai ökumené, olyan nehéz a lelki. Amikor a volt szovjet blokk területén a korábban eltörölt római katolikus egyházi struktúrát újra felállította a Szentszék, ezt prozelitizmusnak, térítésnek vélve az ortodoxok felháborodtak, mondván, itt már keresztények élnek. Nem vették észre, hogy Nyugat-Európában ők sokkal nagyobb teret nyernek, mint a római katolikusok mondjuk Oroszországban. Franciaországban már a második ortodox szeminárium nyílik meg, számos nyugati városban van ortodox érsek, például Bécsben. Mindezt támogatják a római katolikus püspökök is. Eközben mi is csak azt kérjük, hogy az ottani római katolikusokat elláthassuk lelkipásztorilag. Rendre meg is hiúsult II. János Pál pápa és II. Alekszij pátriárka tervezett találkozója. Most talán Kirill pátriárkában nagyobb eziránt a fogadókészség. A péteri tisztség azonban nagy ütközőpont.

– Az új szerb pátriárka, Irinej meghívta a Szentatyát Nisbe, Nagy Konstantin császár szülőhelyére 2013-ra, amikor a milánói ediktum kiadásának lesz az 1700 éves jubileuma. El fog menni XVI. Benedek?
– Feltétlenül. II. János Pál is meglátogatta a román ortodoxokat, XVI. Benedek pápa pedig már 2006-ben találkozott I. Bartolomaiosz pátriárkával Isztambulban.

– A hétköznapi keresztény ember mintha nem nagyon ismerné a többi felekezet teológiáját, szertartásait. Ez nagy akadálya az ökumenének, nem?
– Igen, ez nagy probléma, és vonatkozik az összes felekezetre. Ugyanakkor 1967 óta folyik a bilaterális párbeszéd. Az anglikánokkal azóta folyamatos a dialógus az ARCIC nevű bizottság keretében, de a többi felekezettel is fennáll a kapcsolat. Az anglikánokkal még Máriáról is készült közös nyilatkozat 2005-ben, a Mária: kegyelem és hűség Krisztusban címmel. Mindez a kétszáz éves folyamatok beérésének a jele.

– Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának viszont nem tagja a katolikus egyház.
– Ennek az az oka, hogy Krisztus egyetlen egyházat alapított. Ha belépne a 350 egyházi jellegű közösséget soraiba tudó szervezetbe, ezzel azt a látszatot keltené, hogy egyszerre lehet több egyház is, ám számos dogmatikai szempont is akadályozza ezt a belépést.

– Vannak ugyanakkor olyan gyümölcsei az ökumenének, mint Taizé.
– Igen, sőt ők is erősen hajlanak Róma felé, ahogy az anglo-katolikusok. Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) személyesen áldoztatta meg Roger testvért II. János Pál pápa temetésén. Azaz Taizében vallják Krisztus valóságos jelenlétét az eukarisztiában, nyilvános áttérés nélkül is. Tudomásom szerint római katolikus misét mondanak Taizében, és meg is mondják, hogy áldozni csak az menjen, aki katolikus. Taizét már XXIII. János pápa „kis tavasznak” nevezte. A hétköznapi ökumenét pedig leginkább a vegyes házasságban élők élik meg. A hívekben ébren kell tartani azt a szemléletet, hogy a más keresztény egyházakhoz tartozók is a mi testvéreink, és tőlük is tanulhatunk nagyon sokat, például a lelki életet illetően. Minden egyes hívőnek van természetfeletti hitérzéke is, amint azt a zsinat hangsúlyozta. Ez pedig azt sugallja, hogy most az összefogás ideje van, nem a széthúzásé.

A beszélgetés első részét itt tekintheti meg. Az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet februárban és márciusban csütörtök esténként 17.30 és 19 óra között várja az érdeklődőket nyílt előadásaira és beszélgetéseire. Az idei előadásokról itt olvashatnak. Korábban Kránitz Mihályt arról kérdeztük, hogy protestánsok-e az anglikánok, az interjú itt olvasható.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír