Az utolsó reménysugár – A Győri Karitász tevékenységéről

A Katolikus Karitász az ország egyik legnagyobb segélyszervezeteként 16 egyházmegyei központtal, 18 szociális intézménnyel, mintegy 800 plébániai karitászcsoporttal, több mint 300 főállású munkatárssal, 10 ezer önkéntessel, nyolc tevékenységi területen szolgálja a rászorulókat, szükséget szenvedőket és építi Isten országát. Koronavírusos helyzetben, Győrben jártunk.

(...) hatalmas asztalok, zsugorfóliázó, kockatömbpréselő meg vágóberendezések között egyre többen gyülekeznek. „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves… Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz” – idéz János evangéliumából a helyi Karitász egyik munkatársa, majd Lőrincz Attila igazgató felolvassa a magyarázatot. Ezután egyik önkéntesük gyógyulásáért imádkoznak. Minden munkanap így kezdődik a Boldog Apor Vilmos vértanú püspök nevét viselő házban – ami cseppet sem meglepő, hiszen a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének győri központjában járunk. A város három vértanú püspöke közül György a tatárjáráskor, Paksy Balázs a mohácsi csatában, Boldog Apor Vilmos pedig a II. világháború szörnyűségei közepette áldozta életét a rábízottakért.

A Karitász munkatársai mellett imára kulcsolták kezüket azok a megváltozott munkaképességű dolgozók is, akik a Máltai Szeretetszolgálattal közösen zajló akkreditált foglalkoztatáson vesznek részt. Korábban plüssállatokat és kokárdákat varrtak, most épp csomagolási feladatokat végeznek: az egyik papír-írószer cégtől nagy raklapon megkapják az alapanyagot, géppel különböző méretekre szabják, és megfelelően csomagolva juttatják vissza. Váltott műszakban dolgoznak, nyolctól délig és déltől négy óráig, összesen tízen, fiatalok és idősebbek egyaránt.

(...) Történetek sorjáznak. Mindannyian megtapasztaltak sok krízist, de legfőképpen Isten kegyelmét, amely átsegítette őket a legnehezebb helyzeteken is. „A Katolikus Karitászban a katolikus szó ez esetben a keresztényi segítő szemléletmódot jelenti, de sosem vizsgáljuk, hogy a hozzánk fordulók milyen felekezetűek, egyáltalán vallásosak-e. Mégis hat az emberekre az a tény, hogy az Egyház keretein belül működő segítő kezekről van szó – magyarázza Lőrincz Attila. – Nemegyszer az utolsó remény vagyunk. A rászorulók anyagi helyzetét és a szociális hátterét vizsgálva igyekszünk mérlegelni közöttük. Nem tudunk eleget adni, folyamatosan kérnek tőlünk. Ugyanakkor a megyéspüspökünk, Veres András folyamatosan arra figyelmeztet: nagyot mulasztunk, ha nem vesszük észre a szemérmes szegényeket, akik nem fognak soha kéregetni, nem állnak sorba ruháért, kenyérért.”

Ezt az összefogást testesítik meg a Karitász önkéntesei, bennük rejlik a segélyszervezet ereje. A Győri Egyházmegye területén (...) jelenleg 25 karitászcsoport működik a plébániákhoz kapcsolódva, az ingyenes krisztusi segítségnyújtás jegyében. A nagyjából 150, helyben élő önkéntes és a plébánosok felelőssége óriási abban, hogy körültekintően megtalálják a rászorulókat és a segítségnyújtás leghatékonyabb módját.

„Talán a magány a legnagyobb krízishelyzet, ez a legnehezebb az egyedül élőknek. Sokaknak a jó szó, az odafigyelés még az adománynál is jobban hiányzik – foglalja össze tapasztalatait Molnár Rudolfné Gyöngyvér, aki már nyolc éve dolgozik a Karitász munkatársaként. – Számtalanszor úgy fordulnak hozzánk segítséget kérni, hogy nem is tudják pontosan, milyen szervezet a Karitász. Aztán idővel kiderül, hogy mi a Jóistennel élünk, és lassan nyitni kezdenek. Felismerik: aki a Jóisten erejében bízik, annak könnyebb elviselni a terheket.”

Élelmiszerrel teli dobozokat pakolnak az autóba, dugig rakják a Ford cégtől a koronavírusos időkre kölcsönkapott járgányt. Az elmúlt napokban összesen száz ilyet hordtak szét a karitászcsoportokhoz, onnan majd az önkéntesek juttatják célba a leginkább rászorulóknak – ami a vírusveszély miatt keményebb dió, mivel az önkéntesek zöme időskorú, őket most nemigen tudják mozgósítani. „Normális időkben” a segélyszervezet a nagyböjt idején Tartós szeretet elnevezéssel nagy élelmiszergyűjtést szokott tartani, és az adományokat húsvét előtt osztják ki. Ezt most szinte elsodorta a vírushelyzet, csupán 1600 kilogramm tartós élelmiszer jött össze, ami töredéke az elmúlt évi gyűjtéseknek. Nem hagyták annyiban, a száz kész csomagon túl még kétszázat állítanak össze az egyházmegye költségvetéséből és önzetlen felajánlásokból.

„Minap azzal jött be egy pár, hogy havonta tízezer forinttal nagycsaládokat szeretnének támogatni, egy másik adományozó pedig egy számítógéppel sétált be” – meséli a Karitász fiatal munkatársa, Paksa Balázs. A koronavírus-veszélyes hetekben a baj kihozta az emberekből a jót, sokkal többen adakoztak és segítettek, mint egyébként teszik.

(...) Az „Etesd a dokit!” kampány keretében kerékpáros önkéntesek hordták az ételt az adományozó éttermekből az egészségügyben dolgozóknak; ők ajánlkoztak, hogy szerdánként a mi rászorulóinknak is visznek, nekünk csak a dobozdíjat kellett állni – így jutott meleg ételhez családjával többek között az a nyolc gyermekét egyedül nevelő édesapa, aki munka nélkül maradt…

„Nem mindig könnyű megtalálni a segítés helyes útját, mi, segítők sem értünk mindig egyet – ismeri be Szabó György, a Karitász nyugdíjas munkatársa. Korábban építészként dolgozott, bevallása szerint tanár édesapjától örökölte karitatív szemléletmódját, szociális érzékenységét. A korábbi igazgatót önzetlen, csupa szív-lélek emberként emlegetik kollégái. Most éppen Péterért aggódik. (...) „Sok szempontot kell mérlegelni, miközben nem szeretnénk, ha egy szerencsétlen helyzetű embertársunk egy szemétkupac tetején éhen halna…”

A frissen kinevezett igazgató, Lőrincz Attila tele van tervekkel.

A két legfontosabb iránynak az önkénteshálózat és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatójának bővítését tartja; ez utóbbihoz keresik a pályázati lehetőségeket és az együttműködő partnereket. Ugyanis szerinte az egyént és a társadalmat is minősíti az, hogy miként viszonyul azokhoz az emberekhez, akik valamilyen hátránnyal, fogyatékossággal élik az életüket, hogyan segíti őket az önbecsülésük visszanyerésében. (...)

A beszámolót teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Győri Egyházmegye; Szabad Föld

Fotó: Kállai Márton/Szabad Föld

Magyar Kurír