A főpásztor a szentmise kezdetén elmondta, hogy magyar földön az 1026. keresztény katolikus iskolaévet kezdjük, hiszen 996-ban Márton hegyén, vagyis Pannonhalmán már oktatás folyt. Szentbeszédében a főpásztor a napi olvasmányok nyomán elmondta, hogy az elhangzott részletek alkalmazhatók a tanulásra és a tanításra egyaránt. Az evangélium megdöbbent azzal, hogy aki nem gyűlöli a másikat, aki nem veszi fel a keresztjét nem lehet tanítvány. Ám a Szentírást a maga egészében kell értelmezni. Jézus keleties, kemény képekkel azt mondja el, hogy nem elég elfogadni a meghívást, hanem tenni is kell érte.
Jézus maga is szerette szüleit. Nem várja el, hogy ne szeressük őket. De a Mester kizárólagosságot kíván az Isten ügye iránt.
Erre példát is mutatott. Közénk jőve nem csak a barátait szerette, hanem mindenkiért meghalt. Mindenkiért felvette keresztjét. A hozzá társulóknak is vállalniuk kell az elkötelezettséget. A kereszténységben a hívás mellett feladataink is vannak. A vértanúk a történelem folyamán és napjainkban is vállalják ezt. Ha ezt a gondolatot átvisszük a tanulásra, akkor azt mondhatjuk, hogy a tanulást komolyan kell venni. Akik komoly eredményeket értek el, azok keményen tanultak, nagy fegyelemmel. Tanulni, dolgozni keményen kell. Erre tanít a tanítványság is.
Az érsek elmélkedésének következő részében Jézus két példázatáról beszélt. A toronyépítés hasonlata a realitást mutatja. Sok diák azért megy egyetemre, mert ez a divat, pedig lehet, hogy kiváló mesterember lenne. Több sikert érne el magának és a közösségének is. Ugyanez áll a keresztény életre is. Ha nem visszük végig, akkor torzó marad. A háborúba induló király példázata is tanít minket. Wellington, Napóleon legyőzője visszament abba az iskolába, ahol kadétként tanult. Ott mondta el, hogy „a waterlooi csatát itt nyertük meg”.
A régi időkben a mester és a tanítvány szinte együtt élt. Így volt ez Jézussal és tanítványaival is. A Covid-járvány mutatta meg, hogy milyen gyenge az online tanítás. A neveléshez személyes kapcsolat kell. Évek múltán az egykori diákok, amikor visszatérnek, akkor nem arról fognak beszélni, hogy milyen volt az eszközpark, hanem hogy milyenek voltak a tanárok.
Az érsek ezután a szentleckéről elmélkedett. Szent Pál visszaküldte Filemonhoz szökött rabszolgáját, akit megkeresztelt, így már testvérként került vissza hozzá. Ez azt tanítja a pedagógusoknak, hogy szeretni kell a tanítványokat, és szeretni kell azt, amit tanítunk. Ha ez a kettő megvan, akkor sok gyümölcs fog teremni.
A főpásztor ezután felidézte Salamon király alakját, aki bölcsességet, vagyis halló szívet kért az Istentől. Ezért nekünk is kérni kell a Szentléleknek ezt az adományát.
A főpásztor beszédét a Veni creator himnusz első szavaival zárta: „Jöjj el, alkotó Lélek!” Ezzel a tanévet hivatalosan megnyitotta.
Bábel Balázs érsek a szentmise végén az új iskolaigazgatók megbízóleveleit adta át, majd áldásában kérte számukra Isten kegyelmeit.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



