Bartolucci, a Szentatyának kedves karnagy bíboros

Kitekintő – 2010. október 26., kedd | 14:23

Az újonnan megnevezett (s november 20-án kinevezendő, azaz kreálandó) bíborosok között található Domenico Bartolucci is, aki már jócskán elmúlt 80 éves, vagyis immár nem választókorú. Õ azok kategóriájába tartozik, akik „életműdíjként” kapják a bíborosi kalapot – írja aVatikáni Figyelő, ami cikkében az új bíborost mutatja be.

Barolucci valóban nagyon fontos XVI. Benedek számára. Az 1959-ben élethossziglani megbízatással a Sixtus-kápolna Kórusának élére kinevezett karnagyot 1997-ben az akkori pápai szertartásmester, Piero Marini hatására váltották le. Mondják, hogy akkor egyetlen ember kelt az örökös karnagy védelmére a Vatikánban: Joseph Ratzinger bíboros. Aki pápaként ugyan nem helyezte vissza karnagyi funkcióiba Bartoluccit, de világos jelét adta annak, hogy nagyra értékeli őt és az általa képviselt zenét. 2006 júniusában Bartoluccit kérte fel, hogy hangversenyt adjon számára a Sixtus-kápolnában. Amivel persze az volt a fő célja, hogy a pápai udvar lássa, mi az a stílus, amit ő maga is követendőnek tart a liturgiában. S ezt a hangverseny végén XVI. Benedek többek között a következőkkel emelte ki:

„A szent polifónia, s különösen a ’római iskoláé’ gondosan megőrzendő, életben tartandó örökséget képez, amelyet meg kell ismertetni nemcsak a kutatókkal és szakértőkkel, hanem az egyházi közösség egészével, amely számára az felbecsülhetetlen lelki, művészi és kulturális kincset jelent. (…) Az egyházzene hiteles megújítása (aggiornamento) csakis a múlt értékes hagyományához, a gregoriánhoz és a szent polifóniához illeszkedve valósítható meg. Ennélfogva zenei téren csakúgy, mint a többi művészi forma terén az egyházi közösség mindig is támogatta mindazokat, akik úgy keresték az új kifejezési módokat, hogy közben nem tagadták meg a múltat, az emberi szellem történetét, ami egyben az Istennel való párbeszéd története is.”

Az pedig nem más, mint amit a II. Vatikáni Zsinat
Sacrosanctum concilium konstitúciója is nevesít: a liturgikus cselekményekben az első helyet elfoglaló gregorián ének, ami „a római liturgia saját éneke”, illetve a polifónia, ami a szent zene „egyéb fajtái” között különös említésre méltó. (Aki ma igazán szép gregoriánt és római polifóniát akar hallani a liturgiában, annak a S. Maria Maggiore-bazilika 10 órai káptalani miséjén kell részt vennie: ott szolgál a Valentino Miserachs Grau által vezetett Cappella Liberiana.)

Az idős Bartolucciról mellesleg azt is meg kell említeni, hogy
bevallottan mindig is a „mindenkori misét” mutatta be, vagyis nem tért át a VI. Pál-féle misekönyv használatára, hanem a „régi” rítusban misézik. Bíborosi „jelölését” egyébként először egy neves olasz katolikus blog vetette fel október elején, s lám, ráéreztek Szentatyánk szándékára – írja a Vatikáni Figyelő.

Vatikáni Figyelő/Magyar Kurír