Beer Miklós: Jézus fogja kezünket a tiszta szerelem útján

– Mit gondol a tiszta szerelemért és a családokért tartott imaest kezdeti nehézségeiről, a szervezők kitartásáról?

– Minden új program, minden új feladat megpróbáltatás elé állítja a résztvevőket, hiszen nincs még tapasztalatuk. Egy új út – elindulni olyan irányba, amiről még nincs tapasztalatunk, mindig elbizonytalanító. De éppen a napokban beszélgettem valakivel, aki azt a szép jelenetet idézte fel, amikor Jézus a vízen járva megy a tanítványok felé. Péter meg meri szólítani: „Uram, add, hogy hozzád mehessek!” És elindul. Amikor Jézusra nézünk és Jézus felé megyünk, akkor bízhatunk abban, hogy Ő fogja a kezünket. Azt hiszem, az imaest is egy ilyen szép út Jézus felé.

– Miért fontos a modern világban is értéknek tekinteni a tisztaságot? Lehet-e ma megbecsült érték a tisztaság?

– Nagyon sokszor gondolok erre. Amióta pap vagyok – most már lassan ötven éve –, mindig ott vagyok a fiatalok között. Ezt próbáltam mindig újrafogalmazni: bármelyik történelmi korban élünk, mi mindig Jézus tanítványai vagyunk. A korszellem, a változó világ nem hathat ránk olyan értelemben, hogy megváltoztassa a jézusi értékeket. Mi minden korban keresztények vagyunk, és ez vonatkozik az életkorunkra is: gyerekként, tinédzserként, fiatalként, felnőttként, mi mindnyájan keresztények vagyunk. Jézus szavát hallgatjuk, amint az utolsó vacsorán imádkozik az egyházért: „Atyám, nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Ha a tanítványok a világból valók lennének, akkor a világ szeretné őket, ünnepelné őket, de ők nem e világból valók – ezt próbáljuk mindig újraértelmezni. Olyan nagy a felelősségünk és a Jóistentől kapott bizalmunk is, hogy az ő szándéka szerint legyünk gyerekek, fiatalok, készüljünk a házasságra, a családi életre, a felnőtt feladatainkra. Számunkra ez mindig időszerű, és mindig a Szentlélek Úristen meghívása, bátorítása és megerősítése segít ebben bennünket. Imádkozom értetek, imádkozom veletek.

– Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik keresik a tiszta szerelmet?

– Hogy higgyenek. Higgyenek abban, hogy a Jóisten valami nagyon szépet szán nekünk. Valami csodálatos hivatásra hív meg bennünket a szerelemben, egymás elfogadásában, egymás vállalásában és az élet szolgálatában. Hiszen a házasság, a család az élet szolgálatát jelenti. Ezt próbáljuk hívő lélekkel, hittel felfogni: mekkora ajándéka ez a Jóistennek, hogy az életet bízza ránk, az élet szolgálatát! Ehhez viszont tényleg nagy felelősség kell, és bátor lélek. Hiszek abban is, és biztos vagyok benne, hogy a Jóisten mindig kiválaszt egy új nemzedéket, új tanítványokat, akik mernek az Ő útján járni, és bíznak abban, hogy tudnak a föld sója, a világ világossága, a hegyre épült város lenni.

– Mit tehetnek azok a fiatalok, akik hívők, és a házasságig szeretnének a tisztaság útján járni, viszont olyan párra találnak, aki nem hisz, és nem ért egyet velük ebben?

– Szent Ágoston szüleire gondolok: Mónika egy drága hívő lélek volt, a férje pedig pogány. Az ő hitéből, az ő nagy lelkéből kapott indítást a férje is, Patrícius. Ő is hívő ember lett, és megkeresztelkedett. Tehát én azt üzenem azoknak a fiataloknak, akiknek a párjuk még nem hívő, hogy a szeretetüket éppen ebben próbálják kimutatni, a hit útján is próbálják őt segíteni. Nem az az igazi szeretet, amikor feladjuk az értékeinket, az elveinket, hanem az, amikor felkínáljuk mint értéket, és hívjuk azokat, akik ezt még nem értik, nem ismerik. Ahogy az első keresztény századokban Szent Pál mondja: egy hívő asszony megszenteli a férjét. Ez a fiatalok között is, a szerelemben is így kell, hogy legyen. A Szentlélek Úristen biztosan ad bölcsességet, erőt és bátorságot, hogy ezt így, az iránta való szeretettel tudja vállalni mindenki.

Fotó: Mente.hu

Magyar Kurír