Bemutatták a jezsuita rend 1945 utáni magyarországi történetéről szóló könyvet

Forrai Tamás, a jezsuita rend magyarországi rendtartományának tartományfőnöke a könyvbemutatón kiemelte: huszonegy évvel a rendszerváltás után még mindig rengeteg fehér folt van az egyháztörténetben. A jezsuiták magyarországi rendtartománya, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a L'Harmattan Kiadó közös kötetéről szólva megjegyezte, hogy „ha nem vonjuk le a tanulságokat, nem tudunk továbbmenni”. Megdöbbentő számnak nevezte, hogy összesen több mint ezer év börtönre ítéltek magyar jezsuitákat a kommunizmus éveiben. Mint mondta, a kötet arról is szól, hogy „rendtársaink mennyire tudtak hitelesen nemet mondani a rosszra”, és meglátása szerint „tiszta maradt az üldöztetés alatt a magyar provincia”.

Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának igazgatója közölte: a jezsuiták 1949-ig dinamikusan fejlődtek, A szív című lapjuk példányszáma pár százról sok ezerre emelkedett néhány év alatt 1945 után. 

A magyarországi jezsuita rendtartomány a legvégsőkig bízott abban, hogy nem számolják fel őket, ám Balogh Margit elmondta: sokkal nagyobb munkát csinált magának az állambiztonság azzal, hogy feloszlatta a rendeket, mert így egyenként kellett 1950 után a titkosszolgálat hálózati tagjaival figyeltetnie a szerzeteseket. Az állambiztonság aztán „saját maga gyártotta az ügyeket”, hogy biztosítsa saját létjogosultságát (és tagjainak egzisztenciáját), és ennek során a szerzeteseknek elővigyázatosságra, megfontoltságra kellett törekedniük a titkosszolgálattal szemben. Szerepelnek a kötetben olyan jezsuiták is, akik vállalták az együttműködést az állambiztonsággal, hogy rendjük érdekeit jobban tudják szolgálni - fogalmazott. Ebben a reménységükben csalódniuk kellett. Mivel ez a korszak közel van időben, lehet hagyatkozni a még élő szerzetesek emlékezetére, vallomásaira, és ezzel a lehetőséggel a kötet él is a klasszikus levéltári kutatómunka mellett.  A szerző olyan hagyatékokat is használt, amelyeket Kismaroson őriznek a ciszterci nővérek.

Kitér a szerző arra is, hogy Mócsy Imre a rend képviseletében Rómában „próbálta menteni a menthetőt” 1948-ban, hogy a Vatikán segítségével megelőzhető legyen a büntetőeljárás Mindszenty József esztergomi érsek ellen. Nem járt sikerrel, az országba már a Vatikán üzenetével érkezett vissza, amely a vértanúság vállalására szólította fel a püspöki kart.

A kötet szerzője, Bánkuti Gábor történész elmondta: a kutatások során találkozott botlásokkal, emberi gyengeséggel is, valamint olyan esettel, amikor az erényetika és a felelősségetika nehezen egyeztethető össze (például jelentések kapcsán), és mindezek arra intik az embert, hogy „morális felsőbbséggel ne nyilatkoztasson ki semmit”.

MTI/Magyar Kurír