
A lelkigyakorlat témája a kiengesztelődés volt, amelyről – a Magyar Bencés Kongregáció általános káptalanjának ajánlása szerint – már több, mint egy éve folyik a gondolkodás és dialógus a közösségben.
Benoit Standaert atya, a római Szent Anzelm Egyetem újszövetség-professzora az Írások fényében beszélt Isten és ember, ember és ember, továbbá közösség-közösség valamint a közösség saját múltjával való kiengesztelődésének lehetőségéről. A monasztikus hagyományból merítve, s a Római levél 5., a Leviták könyvének 19., valamint Szent Márk evangéliumának 18. fejezetének elemzésével vázolta fel a kiengesztelődés alapvető mozzanatait, az ellenség szeretetének négy lépését, és értelmezte a kiengesztelődés szentségét.
Arra mutatott rá, hogy a kiengesztelődést az irgalmas Isten kezdeményezi, sőt el is végezte már Krisztusban, az embert pedig arra hívta meg, hogy – amint a lelkigyakorlat célja is volt – belépjen ebbe a misztériumba. Az ember válasza az elköteleződés és a kitartás e folyamat mellett, miközben tudja, hogy a kiengesztelődés már beteljesedett valóság. S ha emberi elköteleződésünk nem is teljes, a szentség szimbolikus történésében beleléphetünk a teljes kiengesztelődésbe. Esténként ennek fényében ünnepelte a szerzetesközösség az Eucharisztiát.
Benoit atya a patrisztikus irodalom mellett sokszor idézett korai és kortárs szerzetesatyákat, akik a kiengesztelődés fáradhatatlan szolgái és tanítói voltak. Az ókori Sziszoész atyáról mondják például:
Egy testvér megkérdezte Sziszoész abbát: „Mit tegyek, abba, mert elestem?” Azt mondta neki az öreg: „Kelj fel újra!” Azt mondta a testvér: „Felkeltem, de újból elestem.” Erre azt mondta neki az öreg: „Kelj fel újra meg újra!” Így szólt hát a testvér: „Meddig?” Az idős atya azt mondta: „Amíg véglegesen meg nem maradsz vagy a jóban, vagy az elesett állapotban: mert amiben találtatik az ember, arra ítéltetik.”
Irgalomtól irgalomig megyünk tehát, s reméljük, hogy végül Isten irgalmából Istennel, emberrel, közösséggel és múlttal kiengesztelődve léphetünk az örök asztalhoz.
Dejcsics Konrád OSB/Magyar Kurír
Kép: Solymosi Damján OSB