Benedek pápa: Az isteni igazságosság és megbocsátás tükröződjön az emberi ügyek kezelésében is

A pápa örömmel üdvözölte, hogy Boldog XXIII. János Pacem in Terris kezdetű enciklikájának 50. évfordulója alkalmából e fontos dokumentum jelentőségét az egyház társadalmi tanítása szempontjából vizsgálják. A hidegháború csúcspontján a világnak szembe kellett néznie a tömegpusztító fegyverek létezése és terjedése teremtette fenyegetéssel. A dokumentum XXIII. János szívből jövő felhívása volt élete vége felé a béke és az igazságosság ügyéért, amelyet következetesen elő kell mozdítani a társadalom minden szintjén, országosan és nemzetközileg egyaránt. A globális politikai környezet jelentősen megváltozott az elmúlt 50 évben, de a XXIII. János pápa által felkínált szemléletből még mindig sokat tanulhatunk. Ma a béke és az igazságosság új kihívásaival kell szembenéznünk a hidegháború utáni korszakban, a fegyverek további terjedése közepette.

„Egyáltalán nem lesz béke az emberek összességében, hacsak előbb nincs meg az egyes emberek lelkében: hacsak tudniillik ki-ki nem őrzi meg magában azt a rendet, amelyet Isten megőrizni parancsolt.” (Pacem in Terris, 165) Boldog XXIII. János enciklikája erőteljes felszólítás az Egyház és a világ közötti kreatív párbeszédben való elkötelezettségre, ahogy a II. Vatikáni Zsinat javasolta. A dokumentum keresztény szempontból mutatja be, hol van az ember helye a világegyetemben. Ezáltal a remény üzenetét adja a világnak, amelyre éhezik. Olyan üzenet ez, amely minden hívő és nem hívő emberre hatással van, hiszen a benne rejlő igazság mindenki számára hozzáférhető – hangsúlyozza üzenetében a Szentatya.

Ebben a szellemben a 2001 szeptemberében a világot megrázó terroristatámadások után Boldog II. János Pál figyelmeztetett, hogy „nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül” (Üzenet a béke világnapján, 2002). A megbocsátás fogalmának be kell kerülnie a konfliktuskezelés nemzetközi fogalomtárába, hogy átalakítsa a kölcsönös vádaskodás nyelvezetét, amely nem vezet sehova. Ha az ember Isten képmására lett teremtve, aki az igazságosság Istene és kegyelemben gazdag, akkor ezeknek az értékeknek tükröződniük kell az emberi ügyek kezelésében. Ez az igazságosság és a megbocsátás keveréke, az igazságosságé és a kegyelemé, amely az emberi gonosztettekre adott isteni válasz, vagyis az „Istentől alapított rend” (Pacem in Terris, 1) lényege. A megbocsátás nem a gonosztett tagadása, hanem részvétel annak gyógyításában és isteni szeretetté való átalakításában, amely kiengesztel és helyreállít.

A történelmi hibákat és igazságtalanságokat csak úgy tudjuk helyrehozni, ha az emberek a gyógyulás és a remény üzenetéből merítenek ösztönzést. Ez előrevisz, kiemel a patthelyzetből, amely az embereket és nemzeteket gyakran az erőszak ördögi körébe zárja. Az 1963 óta a megoldhatatlannak látszó konfliktusok egy része már történelemmé vált. Ezért ma, amikor a békéért és igazságosságért küzdünk a világban, bízzunk abban, hogy lehetséges és eredményeket hoz az Istentől alapított rend közös keresése, amely egy olyan világot jelent, ahol minden ember méltóságát tisztelet övezi– zárja XVI. Benedek azt az üzenetét, amelyet a Társadalomtudományi Pápai Akadémia közgyűlésére küldött.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír