Beteljesült – Veres András ünnepi főpásztori köszöntője

„Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Akit régen várt az egész világ.
Betlehemben kibimbózott zöld ág,
Királyi nemből nagy méltóság.”

Megszületni a világ legnagyobb csodája! Attól függetlenül állítjuk ezt, hogy egyikünk sem tudatosan éli át saját születésének eseményét. Mégis megsejtünk valamit ebből a nagyszerű csodából, amikor szülőként részesei vagyunk gyermekünk megszületésének, vagy amikor biológiai ismereteket szerzünk az emberi élet rejtett kibontakozásáról, illetve a megszületésről.

Most mégsem csupán valamely ember világra jöttének csodájára figyelünk, hanem az Isten Fiának emberi születésére. Ez aztán a megszületés! Az Örökkévaló belép az emberi történelembe, így beteljesül az, amit a próféták már korábban megjövendöltek: maga Isten jött el közénk. Isten emberré lett, hogy mi istenivé lehessünk. Ez a születés új korszakot nyitott az egész emberiség életében, azokéban is, akik mit sem tudnak Jézusról, de azokéban is, akik bár ismerik, mégsem ismerik fel Benne a Megváltójukat.

Bármennyire gyakran gondolunk is rá, beszélünk is róla, csak apró részleteiben tudjuk ezt a titkot értelmünkkel megközelíteni: Isten látható, érző emberré lett… Ha pedig megsejtünk valamit Jézus születésének csodájából, akkor arra is rá fogunk döbbenni, hogy nekünk is újra kell születnünk, vagy még helyesebben szólva: nekünk is meg kell születnünk végre! Aki ugyanis találkozik a Betlehemi Gyermekkel, az valami legyőzhetetlen vágyat fog érezni arra, hogy a Jézus által hozott minőségileg új emberi életet, vagyis az isteni életet akarja élni. Nehéz megmagyarázni, miben is áll ez a vágy, de talán az az átalakulás hasonlítható ehhez az újjászületéshez, mint amit a nő és a férfi él át, amikor szülővé lesznek. Új érzések, új vágyak, új célok jelennek meg az életükben. Ahogy Pál apostol érezte, amikor megismerte Jézust: „Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil 3,7-8).

De jó lenne, ha minél többen megismernék Jézust, és azok is, akik már ismerik, minél intenzívebb vágyat éreznének magukban arra, hogy Krisztusban új életet kezdjenek! Az Egyház ősi meggyőződése szerint ugyanis a karácsonyi ünnepnek éppen ez lenne a célja. Mert hiába született meg Krisztus kétezer éve Betlehemben, elveszünk, ha nem születik meg a mi szívünkben is!

† András megyéspüspök

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: O. Jakócs Péter

Magyar Kurír