Soha nem láttam a bazilikát ilyen helyzetben – Betlehem és a status quo a járvány idején

„Ez az első alkalom, hogy a Születés-bazilikát ennyire üresen látom: az én érkezésem, közvetlenül az utolsó intifáda után egybeesett a zarándokok számának növekedésével, ezért még soha nem láttam a bazilikát ilyen helyzetben” – számolt be Ananiasz Jaskólski, a bazilika első sekrestyése, a status quo helyettes felelőse. Felidézte, mi történt a bazilikában a márciusi teljes lezárás után, amióta már 84 nap telt el.

A zarándokok jelenlegi hiánya, amit az elmúlt években megelőzött a zarándokok számának exponenciális növekedése, nem gátolja a szentélyt abban, hogy a mindennapi életet és belső programokat a status quóval együtt tovább éljék. „Személy szerint ugyanazokat a feladatokat látom el, amelyek előtte is megvoltak, s ezt éppen a status quónak köszönhetően – állítja Ananiasz testvér –, az egyetlen különbség, hogy előtte minden pillanatban készen álltunk a hívek fogadására, most viszont meg kell tanulnunk helyesen kezelni azt az időt, amit előtte teljesen a hívekre szántunk. Így számomra ez az imádság és az elmélkedés intenzívebb időszakává vált, főleg hogy távolról is, sokszor a médián keresztül is, sokan kérik imáinkat.”

A status quo a történelmi hagyományok, szabályok és törvények mechanizmusa, amely meghatározza a kapcsolatokat, a tevékenységeket, amelyek a bazilikában történnek. Ugyanis a tulajdonjogot közösen birtokolják a különböző – latin, görög ortodox és örmény – keresztény felekezetek, s ez az évszázadok folyamán sok feszültségnek és vitának volt a forrása, amelyek eredményeként kialakult a status quo.

Ez tehát egy egyedi szabályozás, amelyre mindenki támaszkodhat, és amely segít közvetíteni a különböző életstílusok és a kulturális különbségek között. „Ezen szabályok nélkül konfliktusok lennének, de a szentélyek nem lehetnek ilyen konfliktusok helyei – állítja Ananiasz testvér –, ezért a status quo segít ellenőrzés alatt tartani és szabályozni a részleteket.”

A status quo szabályt a Születés-bazilikájában több irat is megőrizte: az egyik egyfajta rövid kis iromány a mindennapokra; a második már jóval nagyobb terjedelmű, amely magában foglalja az egész alapját, többek között a barlang használatának idejét a liturgiák vagy más találkozások alkalmával, felvázolja a tárgyak pontos helyét, a takarítás menetét, meghatározza, hová lehet a gyertyákat elhelyezni, és más általános szabályokat; a harmadik pedig magában foglalja a különböző ünnepek szabályait. Mindezek mellett minden évben külön szabályozást adnak ki a karácsonyi időszakra.

Ezek a könyvek nem csak a ferencesekre és az ünnepeikre vonatkozó szabályokat tartalmazzák, hanem a többi közösség feladatkörét is, így kölcsönösen mindenki ismeri az arra az időszakra szóló szabályokat, feladatokat, melyeket mindenki betart, így minden helyzetben mindegyik közösség tudja, mit kell tennie.

„Hogy valójában megértsük az egésznek a dinamikáját, melynek mi vagyunk a főszereplői, szükség van tanulásra és szenvedélyre – folytatja Ananiasz –, de mindenekelőtt szükség van a helyek iránti szeretetre: ha egy testvérnek nem sikerül megszeretnie ezt a dinamikát és annak mély jelentőségét, akkor ez csak egy egyszerű szolgálat lesz számára, semmi több. Őrzői vagyunk ezeknek a helyeknek: olyan emberekre van szükség, akik szeretik Jézust, szeretik ezeket a helyeket és az itt élőket.” A sekrestyés szerint sok tanulásra és figyelemre van szükség ahhoz, hogy beléphessünk a „szent ismétlődés” perspektívájába.

Fordította: Tarsoly Mátyás OFM

Forrás és fotó: Custodia.org

Magyar Kurír