Beváltotta a reményeket a vallásszabadságról szóló törvény

Hazai – 2010. március 19., péntek | 8:37

Húsz éves a vallás és az egyházak szabadságáról alkotott törvény, ez alkalomból tartottak Szegeden konferenciát. Az előadók az elmúlt húsz évre visszatekintve mutatták be az egyházak társadalmi szerepvállalásának kezdetét, elemezték az állam és egyház viszonyát. A Magyar Kurír ennek kapcsán kérdezte Paczolay Pétert, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnökét, Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánját és Platthy Iván nyugalmazott államtitkárt, a konferencia előadóit.

– Hogyan alakult az előző húsz évben az egyházak és az állam viszonya?

Schanda Balázs: Húsz éve új kezdet volt ebben a viszonyban, ami olyan szabadságot hozott, amilyen soha előtte nem volt a történelemben, és ami az egyház működésének teljes szabadságát jelenti. A másik oldalon ott van az eszköztelenség, hogy az egyház olyan évtizedek után nyerte el ezt a szabadságát, amelyek alatt kifosztották. Az előző húsz év után pedig az alapvetően megfelelő jogi keretek mellett ma is egyfajta bizonytalanság kísért az állam és az egyház kapcsolatában. A támogatások kiszámíthatatlanok.

Paczolay Péter: Egyház és állam elválasztásának nincsenek sem európai, sem jogállami mércéi. Európa legfejlettebb országaiban államegyházak is vannak: skandináv országok, Nagy-Britannia. Van, ahol egy egyház dominál, Franciaországban mereven szétválasztották az államot és egyházat, de Németországban például együttműködési kötelezettség van. A magyar modell a némethez áll közel. A finanszírozás kérdése is országonként változik, ez függ az egyházak múltjától is. Itthon szinte teljesen elveszítették vagyonukat, és ezt kellett helyreállítani. Ezt a „szektorsemlegesség” elve alapján jól sikerült szabályozni: közszolgálati tevékenységükhöz támogatást kapnak az egyházak, ugyanannyit, mint az ilyen feladatokat ellátó állami intézmények. A vallásszabadságról szóló törvényt kiegészítette az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény. A hitéleti finanszírozásra magyar megoldás született. Vannak az államot és egyházat merevebben elválasztó országok, például az Egyesült Államok, de ha ezt szélsőségesen értelmezzük, akkor az állami tűzoltó nem olthatna egyházi épületet állami pénzből. Itthon részben költségvetési, részben adófizetők felajánlásából folyik a hitélet támogatása. Az állam a vallásszabadságot nemcsak eltűri, hanem elő is mozdítja azzal, hogy támogatja a különböző tanítások megismerését az iskolai oktatásban is. Ezért támogatják az egyházak hitéleti, saját tanításukat bemutató tevékenységüket a költségvetésből is.

– A törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Schanda Balázs: Az 1990. évi IV. törvény beváltotta, hiszen megfelelően biztosítja a vallásszabadságot. A törvény a szabadság eufóriájában született, nem számolt számos visszaéléssel, hogy lehetnek olyan szerveződések, amelyek nem vallási céllal jönnek létre, hanem költségvetési források megszerzésére. A törvény a hozzáfűzött reményeket beváltotta, a gondok a kormány és egyház viszonyában nem a törvénynek róhatók föl, hanem egy igazgatási gyakorlatnak és a jogállami kultúra hiányának.

Paczolay Péter: A rendszerváltó törvények közül a vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény bizonyult talán a legidőtállóbbnak, mivel alapjában véve betöltötte hivatását és megteremtette az egyházak működésének anyagi alapjait.

Platthy Iván: A vallásszabadságról szóló törvény kialakított egy olyan rendszert, ahol az egyház és állam egyenrangú viszonyán alapul a párbeszéd, és ami elősegíti az egyházak társadalmi szerepvállalását. Ez az alap megállja a helyét húsz év után is, és erre épülnek az igazságszolgáltatással, ingatlanrendezéssel és más egyházzal kapcsolatos kérdéseknek a rendezésével foglalkozó törvények.

– Van, amiben változtatni kellene a törvényen?

Schanda Balázs: Elsősorban betartani kellene a törvényeket, amelyek garantálják a szektorsemleges finanszírozás elvét a közfeladatot ellátók számára, de a Szentszékkel kötött megállapodást és ezt az elvet mégsem tartja be az állam, hiába marasztalta el az Alkotmánybíróság is.

Paczolay Péter: Ami kritizálható, az az egyházalapítás szabadsága, ez az egyházakat elnyomó több évtizedes politikára születhetett válaszul, és ezért olyan megengedő, hogy csupán száz fő elég az egyházalapításhoz, amivel vissza lehet élni. Mivel kétharmados törvény, ezért az előző évtizedekben ezt nem sikerült korrigálni.

Platthy Iván: Természetesen lehet pár kritikai észrevételt tenni. A bejegyzés, a bíróság eljárási módjának szakmaisága, a küszöbszám, az európai gyakorlatok figyelembevétele kérdés tárgya lehet. Teljesen új alapokra épülő igény nincs, csak a garanciák biztosítására van szükség, esetleg időnként finomhangolásra, de ezek inkább a végrehajtás kérdései. Az egyházalapítás könnyű szabályozásával sokan vissza is éltek az előző húsz évben, mivel így költségvetési pénzekhez juthatnak. De ebben is van javulás, egy frissen bejegyzett felekezet most már csak két év után kaphat SZJA egy százalékos felajánlásokat.


                                                               * * *

Szegeden a május 10-i konferencián Platthy Iván nyugalmazott államtitkár előadásában az egyházak társadalmi szerepvállalásának kezdeteiről szólt. Paczolay Péter, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke  Rendszerváltó jogalkotás a szabad választások előtt és után címmel tartott előadást. Balog Zoltán országgyűlési képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság elnöke Se vele, se nélküle? Állam és egyház a magyar demokráciában című előadásában állam és egyház rendszerváltás utáni viszonyáról adott képet, Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja pedig Stabilitás és bizonytalanság a magyar állami egyházjogban címmel tartott előadást.

Magyar Kurír