Bíró László a családok világtalálkozójáról – A szeretet a küldetésünk!

2015. szeptember 28. hétfő 20:57

Szeptember 22. és 27. között tartották Philadelphiában a Családok VIII. Világtalálkozóját. A kongresszuson és találkozón Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense is részt vett, akit még hazautazása előtt kérdeztünk.


– Mi a benyomása a találkozóról? Hogyan értékelné?


– Ez a nyolcadik világtalálkozó, és mindegyiken részt vehettem, mindegyik más és más hangsúlyt kapott. Először, Trujillo bíboros (Alfonso López Trujillo kolumbiai bíboros, a Család Pápai Tanácsa elnöke 1990 és 2008 között – a szerk.) idején a keresztény ember társadalmi-politikai felelősségéről volt szó. Aztán Antonelli bíboros (Ennio Antonelli olasz bíboros, a Család Pápai Tanácsa elnöke 2008 és 2012 között – a szerk.) idejében inkább arra figyeltünk, hogy a statisztikák hogyan támasztják alá az egyház tanítását a családról. A bíborosnak az volt az alapmondata: „Ami megtörtént, az igaz.”

A mostani konferencia, illetve kongresszus és világtalálkozó lényegét talán Paglia érsek (Vincenzo Paglia olasz érsek, a Család Pápai Tanácsa jelenlegi elnöke – a szerk.) foglalta össze a legjobban, amikor azt mondta, hogy ez volt a szinódus megnyitó szakasza. És ha ez így van, akkor nagyon érdekes volt a kongresszus üzenete: világosan beszéljünk és bátorsággal szóljunk az élet, a házasság és a család védelméről. Egyértelmű kijelentések hangzottak el az előadásokban is, de a Szentatya beszédeiben, az imavirrasztáson elmondott beszédében és a tegnapi záró szentmisén mondott homíliájában is.



– Milyen új szempontokat adott ez a találkozó püspök úr családpasztorációs munkájához?


– Az egyik fő üzenet az volt, és nekem is jólesett hallanom, hogy az ember Isten-képmás voltát nem büszkeséggel emlegették a kongresszus előadói, hanem felelősséggel. Tehát Isten képmásai vagyunk, ami méltóságot jelent, ugyanakkor ez a küldetésünk is. Ez volt az egyik, ami talán a tónusában újdonság.

Nagyon érdekes volt az egyik előadás, amely arról szólt, hogy a család világosság a sötétségben. Jelképes cselekedet a Bibliában, hogy Isten előbb alkotja meg a világosságot, vagyis a fényt az ember számára, hogy tudjon tájékozódni, majd megteremti az embert mint személyt, aki ha feladja emberi voltát, sötétséget áraszt maga körül.

Érdekes volt az is, hogy a gender kifejezés kevesebbszer hangzott el, de azért lényeges dolgok mégiscsak megfogalmazódtak, amikor az egyik előadó például arról szólt, hogy a nemiség nem sztereotípia, hanem archetípus. A sztereotípiákat lehet cserélgetni, mint sok minden mást is, de az archetípust nem: az adott. Ha mégis meg akarja változtatni, akkor az ember önmagával megy szembe. Szintén ebben az előadásban hangzott el, hogy az élet továbbadása prokreáció, a Teremtővel való együttmunkálkodás, és ha a szexualitásról leválik ez a mozzanat, akkor az nem lesz más, mint reprodukció, amiben az élet már pusztán ipari termékké válik. És egészen más a prokreáció, mint a reprodukcióról való gondoskodás. Nagyon érdekesen fogalmazott egy másik előadó, aki szerint valamiféle technikai megoldásokkal akarják helyettesíteni a családot, ám ez nem képes ugyanazt a boldogságot adni. Az embernek ugyanis nemcsak arra van szüksége, hogy létezzen, hanem arra is, hogy visszatekinthessen az őseire: ne csak egy anonim genetikai apára gondolhasson, amikor az apjáról van szó.

A Fülöp-szigeteki Tagle bíboros, Manila érseke úgy fogalmazott, hogy „a család a sebzett szív otthona”. Szerinte mindnyájan sebeket hordozunk, és leginkább a család képes meggyógyítani ezeket. A bíboros hangsúlyosan említette az örömöt. Beszélt az örömteli családról, és arról, hogy új misszióra van szükség. Megvan ugyanis a kereszténység tanítása, igazságot hirdetünk, de mégis ügyetlenül kommunikáljuk, ezért a szekularizáció növekszik körülöttünk.


– Milyen volt a Szentatya és a családok közötti találkozás? Milyen üzenetet fogalmazott meg Ferenc pápa a jelenlévőknek?


Visszatekintve a világtalálkozó imavirrasztására: szép tanúságtételek hangzottak el különböző témákban, a szerelem megélésétől az öregekkel való együttműködésig. Hatvanéves házasok, egy gyémántlakodalmas pár is felszólalt, és közben a Szentatya jegyzetelt.

Ferenc pápa a tanúságtételek nyomán két alapgondolatot fogalmazott meg. Az egyik az, hogy a család közelebb visz bennünket az Istenhez. A másik üzenet, hogy családban élni jó. Aztán a Szentatya szinte személyes hitvallást tett Istenről, aki szeretetből nemcsak a világot alkotta meg, hanem férfinak és nőnek teremtette az embert, így a családot is létrehozta. Amikor pedig az ember szembefordul Isten szeretetével, akkor egy családban születik meg a Megváltó, ezzel mintegy felhívva a figyelmet, hogy a boldogsághoz, a megváltáshoz a családra is szükség van.

A tegnapi záró szentmisében pedig a szentírási olvasmányok alapján a Szentatya már nagyon radikálisan fogalmazva a nyitottságról, a másik ember fölemelése iránti felelősségünkről szólt.

– Hogyan jelent meg a korábbi pápák tanítása a találkozón?

– A konferencián újra meg újra visszatérő gondolat volt, hogy a pápák tanításában kontinuitás van. VI. Pál profetikus hangvételű Humanae vitae kezdetű enciklikájával új hang jelent meg az egyházban, és tovább bontakozik a tanítás: a hamarosan kezdődő rendes szinódus is folytatja ezt az elmélkedést a házasságról, a családról és az életről.


– Milyen találkozásokban volt része a világkongresszuson?

– A program nagyon sűrű volt, helyszínről helyszínre, ülésről ülésre jártam. Nagy élményt jelentett, hogy együtt lehettünk Böcskei László nagyváradi megyéspüspökkel, akit három család kísért el egyházmegyéjéből, még kisgyermek is volt velük. Jó volt a szomszédos országok püspökeivel is találkozni és beszélgetni velük a család iránti közös felelősségünkről.

– Milyen élményt adott püspök atyának a világtalálkozó?

– A kongresszus elsősorban egyház-élményt adott számomra: a püspökök – a tegnapi záró szentmisén több százan voltunk – és papok, a szerzetesi habitusok sokasága, több ezer család együttes jelenléte. Illetve még egy dolgot szeretnék kiemelni az eddigi nyolc világtalálkozó alapján: ennyi gyerek még sohasem volt jelen, mint most, Philadelphiában. Így elmondható, hogy az egyház apraja és nagyja ott volt a találkozónkon.

– A világtalálkozó nyomán mit üzen a magyar családoknak?

– Ez az üzenet a találkozó mottója: A szeretet a küldetésünk! – azaz éljük meg a házasságot és a családot minden vonatkozásában. A világtalálkozón megfogalmazódott, mi mindent értünk ez alatt, hogyan élhetjük meg a család teljességét, és hogy próbáljunk meg mindenre arányosan figyelni: a szerelemre, az életre, a házasságra, az öregekre.

Fotó: Lambert Attila, Puskás Balázs, News.va

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
bojte-csaba-szent-kristof-vezessen-minket-az-irgalom-es-josag-partjara
Böjte Csaba: Szent Kristóf vezessen minket az irgalom és jóság partjára

Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek Szántódpusztán június 23-án. A Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt a búcsún, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.

2016. július 24. vasárnap
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

2016. július 24. vasárnap