Bíró László: Katekumenális szemléletű legyen a jegyesoktatás

A püspöki szinódus kiemelten szólt a családok támogatásának szükségességéről. Milyen módon tudja a plébánia közösség támogatni a családot?

Az egyházközségben alkalmat kell teremteni a találkozásokra. Jöjjenek létre családcsoportok, hogy mindazok, akik igénylik, össze tudjanak gyűlni. Egy családcsoport akkor tölti be hivatását, ha három irányban nyújt segítséget a házaspároknak. Hozzájárul a hit mélyüléséhez, a tanúságot tesz, és egymás kölcsönös segítésében megéli a szolidaritást. A házas csoportoknál szükség van szélesebb körű fórumokra, ahol előadások hangzanak el, de mellette kellenek azok az alkalmak, amikor a házaspárok egymással találkoznak, szűkebb csoportokban összejönnek. Az elszemélytelenedő társadalomban nagy az igény kisebb közösségben összejövő csoportokra. A személyesség felülírja a szellemi érdeklődést. Ha szemtől szembe tapasztalom meg, ki hogyan él, hogyan kezeli a problémáit, mit mond a gyerekének, abból sokszor több átmegy a fáradt szülőnek, mintha nagyon okos elméleteket hallgat egész este.  Ugyanakkor mindkettőre szükség van, a harmóniát kell megtalálni, ezt látom a jövő útjának a házas csoportjainkban.

A plébános felhívására összegyűlő házaspárok felkészült vezető nélkül gyakran nem találják meg azt az utat, ahogyan közösen tudnak épülni.

Ez valóban probléma. A lelkipásztori papság egyre jobban leterhelt és egyre több a gazdátlan házas csoport lesz. Megoldást jelenthet egy-egy könyv megjelölése, amit próbálnak szisztematikusan átbeszélni. Az is járható út, hogy valaki felkészül és megosztja azokat a szempontokat, amiket kihallott az anyagból. A tanulás nem elhanyagolható az ilyen csoportoknál. Nagyon fontos, hogy ne csupán a házassági konfliktusok megoldásáról essen szó, hanem ténylegesen ismerjük meg az igazságot. Külső társadalmi nyomással szemben csak úgy tudunk előre lépni, ha a hitünk igazságát keressük. Benedek pápa hangsúlyozta szolgálata vége felé, az igazság megismerésének kettős gyümölcse van. Egyrészt felnőtt keresztényekké válunk. Az igazság ismeretének hiányában könnyen beletévedhetünk az infantilizmus zsákutcájába. Másrészt az objektív igazság teremt igazán egységet. Az egységet jól őrzi, ha egy csoport tényleg tanuló csoport lesz.

Mi a tapasztalta a zsinat által ugyancsak hangsúlyozott területről, az idősek pasztorációjáról?

Lelkipásztorkodásunkban sokszor sajnálkozva szólunk az idősebb generációról, mondván a fiatalokhoz kell indulni, és elhanyagoljuk a katekézist az idősebbek felé. Róma már régóta hangsúlyozza, hogy három generációs családban gondolkodjunk. Felismerte, ha a nagyszülőkkel törődünk, akkor az unokákkal is törődtünk. A szinódus is kiemelte az idős generáció szerepét a családokban, rámutatva, egy egészséges nagycsaládban a nagyszülők vannak a legtöbbet együtt a gyerekekkel. Ezért felkészülve álljunk eléjük, akár előadással, beszélgetéssel, filmek vetítésével, akár rendszeres katekézis formájában. Ezt a réteget el lehet érni, mert szívesen veszi, ha észrevesszük és törődünk velük. Tekintsük az idősekkel való foglalkozást tudatosabban evangelizációs lehetőségnek!

A zsinat szerint az édesanyáknak meghatározó szerepük van a hit átadásában. A kisgyermeket nevelő szülő könnyen megszólítható, hogyan élnek a plébániák a baba-mama klubok szervezésével?

Sok plébánián működik baba-mama klub. Itt is arra a lehetőségre kell figyelni, hogy ez az összejövetel ne csak a gyerek körüli fiziológiás teendőkről szóljon, hanem adjon teret a közös imának, katekézisnek. Sokkal jobban jelen kellene lennünk, ne csak helyet adjunk a baba-mama kluboknak, hanem álljunk mellettük, erősítsük őket abban, hogy hívő életre nevelhessék a gyermekeiket.

Miben látja a magyarul most megjelent A házasságra és a családi életre való felkészítés lelkipásztori irányelvei című dokumentum jelentőségét?

Paradigmaváltásban vagyunk a házasságra való felkészítés tekintetében. Az olasz püspöki kar dokumentuma arra szeretné bátorítani az egyházközségeket, hogy öleljék körül a párkapcsolatban lévőket, az együtt járó párokat és a jegyeseket. Adjanak segítséget már a párkapcsolat hajnalán! Ők nagyon gazdátlanok, igénylik és elfogadják a segítséget, szeretetet, amivel találkoznak. Ebben nagyon ügyetlenek vagyunk még. A dokumentum hangsúlyozza, az ifjúság- és a családpasztorációnak együtt kell munkálkodnia annak érdekében, hogy a fiataljaink ne pusztán az esküvőre, hanem a házasságra készüljenek fel. Az olasz püspöki kar dokumentuma tükrözi Benedek pápa azon tanítását, amely szerint a fiataloknak az egészséges házassághoz van joguk, és nem elsősorban a szertartásokhoz. A dokumentum ugyanakkor nagyon arányosan szól arról is, hogy kísérnünk kell a frissen megkötött házasságokat, hogy kapcsolódjanak az egyházközséghez is.

A dokumentum a jegyesoktatásban a katekumenális szemlélet érvényesítéséről beszél.

Évek óta hangsúlyozom, nem elég jegyes oktatáskor találkozni a házasulandókkal, mert akkor számukra már nagyjából minden elrendeződött. Fontosak a lépcsőfokok, II. János Pál pápa szerint a korán kezdődő előkészítés hoz eredményt. A jegyesek oktatását ne kurzusnak tekintsük. A dokumentum katekumenális módszerről beszél, ez tanítás, tanúságtétel, liturgia, közösségépítés egyszerre. Nagyon izgalmas feladat, hogyan tudjuk integrálni a házasságra készülőket az Egyház közösségébe. Amikor házasságot kötnek, akkor lehetőséget kapnak arra, hogy újra éljék a kereszténységüket, ketten egyként. Ilyenkor nagyon nyitottak az Egyház közössége felé, készek integrálódni. Ha megfelelő házaspárokat találunk, akik mellettük állnak, és segítik őket, megtalálják az utat. 

Trauttwein Éva/Magyar Kurír