Blogfigyelő: Új Teológiai Mozgalom

A blog leginkább Aquinói Szent Tamásra támaszkodva, egyfajta neotomista szellemtől vezérelve ad néha talán régimódinak tűnő, de mégis frappáns válaszokat érdekes teológiai keresztkérdésekre.

A blog igazi értékét az adja, hogy minden kérdésfelvetése igazi teológiai keresztkérdés, amit bármikor nekiszegezhetnek egy kereszténynek, ha egy vitában a hite kerül szóba. A blog mindig az egyházi év éppen aktuális szakaszához, ünnepeihez passzoló kérdést vet fel, nagyböjtben például arról elmélkedtek, miért nem eszünk húst péntekenként, de miért ehetünk halat és ihatunk bort. Valószínű nem sok keresztény van, aki erre választ tud adni. 

Ugyancsak kérdésfelvetései közt szerepelt a test feltámadásával kapcsolatos számos keresztkérdés: mi történik a levágott hajunkkal, mi lesz azzal, akit kannibálok ettek meg, ha valakinek amputálták a lábát… Közöltek cikket az angyalokról és őrangyalokról: hány helyen tudnak lenni egyszerre (a teológia régi keresztkérdése volt: hány angyal fér el egy tű hegyén?), ha az időn kívül élnek, akkor változnak-e, vagy változatlanok, illetve miként történhetett Luciferék árulása és bukása? Hogyan gondolkodnak, miként léteznek, mikor teremtette őket az Isten? A tisztítótűzről is közöltek írást, amiben arról elmélkedtek, mennyire lehet tűznek nevezni a purgatóriumot. Szóba került posztjaikban a bilokáció kérdése is. 

Blog lévén a New Theological Movement is fokozott figyelemmel kísérte a vatikáni bloggertalálkozó eseményeit, aminek kapcsán az amerikai National Catholic Register cikkére reagáltak, ami szerint az interneten, a társasági portálokon nincs többé tekintély. Erre válaszolva a a blog leszögezte, hogy a kortárs katolicizmus egyik fő problémája a tekintélytől való ódzkodás. 

A blogot öten írják, nicknéven (álnév vagy becenév). Hogy miért használnak álnevet (ami teljesen általános a blogoszférában), azt külön posztban indokolták meg. Eszerint az egyházban nagy hagyománya van az álnéven írásnak, és a teológiai érveket nem a szerző személyének fényében kell vizsgálni, hanem önmagukban. Egyébként mindegyikük képzett teológus, van köztük kánonjogász, dogmatikus teológus, fundamentális teológus és morálteológus is. 

(A képen a blog szerzőinek egyik kedvenc teológusa, a huszadik századi tomista, Réginald Marie Garrigou-Lagrange domonkos szerzetes látható.)

Korábbi részek:
A kontinuitás hermeneutikája: Tim Finigan atya népszerű netnaplója
Bad Vestments
Mi a blog?

Szilvay Gergely/Magyar Kurír