Bocelli: A hangomat adom, hogy terjesszem az evangéliumot

2010. december 8. szerda, 08:30

Az ötvenkét éves toszkán énekes telt ház előtt szerepel New Yorkban, énekel a pápa előtt, a hétköznapokban pedig támogat egy fiatalokból álló csoportot, akik az utcán és a strandokon végeznek evangelizációs tevékenységet. A riporter kérdésére, miért teszi ezt, így válaszolt: „Mert szeretem és csodálom ezeket a jóakaratú embereket”.


Egy nyári napon például Riccione strandján vett részt egy programon, amely rengeteg embert vonzott. Nem volt ragyogó napsütés, de ez aznap senkit sem zavart: a fiatalok délutáni programot szerveztek énekkel, tánccal, tanúságtételekkel. Este kilenckor misén vettek részt, ahol emberek százai gyűltek össze, még a templom előtt elhelyezett kivetítő sem volt elegendő ekkora tömeg számára. A templomban a tenorénekes elénekelte Cesar Franck Panis Angelicusát és az Ave Mariát Schuberttől. Így nyilatkozott az eseményről: „Támogatni szerettem volna ezt a kezdeményezést. Remélem, hogy jelenlétemmel nem akadályoztam, hogy a figyelem a fiatalok által hirdetett örömhírre irányuljon”.

Hogyan született meg ez együttműködés a Nuovi Orizzonti (Új Horizontok) közösséggel és Riccione fiatal misszionáriusaival?
Bocelli és Chiara
A barátságom Chiara Amirantéval, a közösség alapítójával és Davide Banzatóval, a lelki vezetőjükkel hosszú múltra tekint vissza. Manapság sok ember csak az élet sötét oldalát látja, ezért össze kell szednünk magunkat és el kell vinni az emberekhez a remény szavát. Chiara és barátai ezt teszik a nap 24 órájában, és a döntésük fertőző.

Azon a napont valami más történt, mint szokott. Hogyan látja ezt?
bikiklisták a dombon felfelé
Minden tett előtt két út van: a rossz és a jó. Az első lejtő, nem kell tekerni, nem kell erőfeszítéseket tenni, de könnyen el lehet esni. A második egy emelkedőhöz hasonlít, amelyen az ember megizzad, és minden kanyar előtt felmerül benne, hogy esetleg feladja. Amikor azonban felér a csúcsra, úgy érzi, megtett valamit, nagy dolgot vitt véghez.

És Ön, mint kerékpáros, melyik utat választotta?

Minden versenyben vannak olyanok, akik elsőként érnek célba, és akik később. Ha a biciklis hasonlatnál maradunk, a csoport elején Riccione fiatal misszionáriusai járnak, lábujjközi papucsban, hátizsákkal a hátukon, testvéri mosollyal az arcukon. Remélem, hogy én is a jó irányt választottam, amely a célhoz vezet. Mindennap foglalkoztat az élet értelmének kérdése, az erkölcsi kérdések. Ott vannak minden találkozásban, minden döntésben.

Mit mondana a strandoló fiataloknak, akik az élet könnyű oldalát választják?

A csöndemet ajánlanám fel nekik. Sok ember becsukja a fülét a beszédek hallatán, de kinyitja a szemét, ha jó példát lát.

És ha egy lelkes kerékpáros megkérdezné Öntől, melyik a helyes irány?

Azt javasolnám neki, hogy olvassa az evangéliumot. Van egy mondat, amit Jézus mond Máté evangéliumában, és amely gyerekkorom óta megérint: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Annak beteljesedése ez, amit Tóbiás mondott: Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd.”

Gyakran esik szó arról, hogy a mai nemzedék nem tiszteli az értékeket, és arról is, hogy mennyi hibát ejtünk a családban a nevelés során. Mit gondol erről kétgyermekes apaként?

A felnőttek sajnos sokszor azt hiszik, hogy a nevelés kérdését megoldják azzal, hogy pénzt adnak a gyerekeknek. A gyerekeknek azonban ennél sokkal fontosabb dolgokra van szükségük, bízni akarnak a jövőben, azt akarják, hogy meghallgassák őket, párbeszédre és simogatásra van szükségük.

Nemrég az abortusz kényes témájáról beszélgetett a gyerekeivel. Arra a történetre gondolok, amelyet az Interneten tett közzé. Egy fiatal nőről szól, akit vakbélgyanúval kórházba szállítottak. Nem tudta, hogy terhes és az orvosok azt javasolták neki, vetesse el a gyereket.

Az orvosok jeget tettek a hasára és a kezelés végén Bocelli, Vivereközölték, el kellene vetetnie a gyereket, ez lesz a legjobb megoldás, mert fogyatékos lesz. A bátor fiatalasszony azonban nem akart véget vetni a terhességének, a gyermek megszületett. Ez az asszony az anyám, a gyerek pedig én vagyok. Lényegtelen, hogy rólam van szó, de elmondhatom, hogy ez volt a megfelelő döntés és remélem, más anyákat is bátorítok majd ezzel, akik nehéz pillanatokat élnek meg az életben, de meg akarják menteni gyermekeik életét.

Milyen titkos álmai lehetnek egy művésznek, aki bejárta a világot, eladott hetvenmillió lemezt és már kétszer énekelt XVI. Benedek pápa előtt?

Mindenki rendelkezik valamilyen képességgel, karizmával. A hangom egy eszköz, amelyet kaptam, és fontos, hogyan használom. Igyekszem egyre jobbá válni. Jövőre az izraeli békéért éneklek majd. És ha a pápa ismét hívna, azt válaszolnám: „engedelmeskedem, Szentatyám.”

Magyar Kurír
(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Címkék: ifjúság, interjúk
Vezető híreink – olvasta már?
nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-kivul-es-belul-tizenot-kerdes-es-valasz-segit-keszuletben
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kívül és belül – Tizenöt kérdés és válasz segít a készületben

Fábry Kornélt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) általános titkárát kérdeztük a budapesti találkozó előkészületeiről, tudnivalóiról. A kérdéseket és a válaszokat két részben adjuk közre. Az alábbiakban az első rész olvasható.

2019. február 18. hétfő
isten-tud-kozel-hozni-minket-egymashoz-uzeni-hazassag-hete
Isten tud közel hozni minket egymáshoz – üzeni a házasság hete

A hazánkban tizenkettedszer megrendezett házasság hete programsorozat záró szentmiséjére február 17-én, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban került sor. A liturgiát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.

2019. február 18. hétfő