A CCEE elkötelezett a muzulmánokkal való párbeszéd irányában

A hitről való tanúságtétel útja az, hogy párbeszédet folytatunk mindenkivel. A mai Európában a keresztény-muzulmán párbeszéd elengedhetetlenül szükséges. Meg kell ismernünk egymást, találkoznunk kell egymással. A szekularizált, pluralista társadalomban a másság elfogadására irányuló nevelés része kell, hogy legyen saját hitünk elmélyítése. Pluralista társadalom csak akkor létezik, ha kölcsönösen tiszteljük egymást – állapították meg az európai püspöki konferenciák muzulmánokkal való kapcsolattartásért felelős tagjai háromnapos londoni tanácskozásuk során.

Jean-Pierre Ricard bordeaux-i bíboros vezette a találkozót. A résztvevők között ott volt Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, és Vincent Nichols westminsteri érsek, Anglia és Wales Püspöki Konferenciájának elnöke is. Informális légkörben zajlott Sayeeda Hussain Warsi bárónő látogatása, aki a brit kormány vallási közösségekért felelős minisztere.

A háromnapos tanácskozás során a résztvevők bemutatták, milyen az, amikor a keresztény fiatalok kisebbségben vannak, milyen következményekkel jár ez a jelenség; megvitatták, következhet-e ebből az iszlám hitre való áttérés. Beszéltek arról, vajon a keresztény fiatalok kevésbé érdeklődnek-e hitük iránt, mint muzulmán társaik, és felsorolták azokat az új kezdeményezéseket, amelyeket az Egyház az újfajta helyzet miatt elindított.

Megállapították, hogy az iszlám nem egységes, hanem különböző formákban él  a muzulmánok között. Fontos, hogy a keresztény-muzulmán találkozások kiindulópontja a valóság legyen, nem pedig a priori elképzelések. A valós találkozásokból születhet meg a különböző vallású emberek közötti együttélés. Keresztények és muzulmánok számára is hasznos lenne, ha együtt gondolkodnának azon, mit jelent a hívő életre nevelés egy szekularizált társadalomban: személyes találkozás Istennel, saját hite bölcsességének megértése, lelki élet, hitre épülő közösséghez tartozás. A különbözőséget nem védekező, nyugtalan módon kell megélni, hanem derűs nyitottsággal, készen a másik által való gazdagodásra.

Feltették a kérdést, vajon az iszlám európai jelenléte nem vet-e fel kérdéseket a társadalom számára a hit szerepével kapcsolatosan, nem készteti-e modern ideológiáink átgondolására. Egyházi szinten a prozelitizmus kérdését is át kell gondolni. A másik szabadságát tiszteletben kell tartanunk, segítenünk kell, de ez nem jelentheti azt, hogy saját meggyőződésünket cenzúrázva kellene közvetítenünk, ne oszthatnánk meg másokkal. Más részről pedig sok országban ott van a probléma, hogy a vallást a privát szférára korlátozzák.

A küldöttek emlékeztettek arra is, hogy a vallások közötti párbeszéd nem csupán etikai igény, hanem lelki, teológiai szükségszerűség is. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a párbeszéd opcionális: a keresztények számára a párbeszéd hitük egy dimenziója, az emberrel párbeszédet folytató Istenbe vetett hitük következménye. Ebből pedig az is következik, hogy a keresztényként viszonzást nem váró, nagylelkű elkötelezettséggel kell a párbeszéd mellett állnunk akkor is, ha esetleg nem kapunk választ – zárul a CCEE közleménye a keresztény-muzulmán párbszédről szóló, háromnapos londoni konferenciát követően.

Magyar Kurír

(tzs)