Csapdában: könyv a katolikus egyház 1945 utáni történetéről

A könyvben megjelent tanulmányokat jegyző fiatal történészek többek közt írnak a Pápai Magyar Intézet történetéről, ellenálló szeminaristákról, a jezsuita rend és az ÁVH viszonyáról, a magyarországi titkos püspökszentelésekről, a Szentszék és a magyar titkosszolgálat kapcsolatáról, illetve a katolikus egyház népi demokráciában alkalmazott túlélési stratégiáiról.

Bánkuti Gábor, a kötet szerkesztője a Magyar Kurír kérdésére elmondta: sok fiatal és elkötelezett kutató foglalkozik a katolikus egyház háború utáni történetével. A most megjelent kötet egy-egy részterületen végez „mélyfúrást”. Mint kifejtette: céljuk az volt, hogy kitörjenek a ’45 utáni egyháztörténet azon sematikus ábrázolásából, amely fekete-fehéren az 'ügynökök kontra vértanúk' egyházaként mutatja be a korszakot. A Rákosi-korszak a rendszer logikájából fakadóan ki akarta iktatni a tőle független intézményeket. 1956 után a kádári berendezkedés láthatóan sokat tanult az előző korszak hibáiból. Mindkét részről elindult a közeledés. A kommunisták felmérték, hogy egy kétezer éves múlttal rendelkező intézményt nem lehet nekifutásból kiiktatni, másrészt egyházi részről is felmerült az igény a közeledésre. Elindult a birkózás, de ehhez közeledni kellett egymáshoz. A szerzők igyekeztek a témát az egyháztörténet és a köztörténet rendszerébe integrálni.

Hozzátette: még messze van, hogy megírják a korszak átfogó egyháztörténetét. Rengeteg minden újdonságként hat a kutatóknak, szűk szakmai diskurzus folyik, sok az indulati elem, nehéz történeti látásmódot alkalmazni, és a szentszéki iratok is nehezen érhetőek el. 

Bánkuti Gábor megjegyezte: „fehér hollók” történészcsoportjába azon fiatal pesti kutatók tartoznak, akik szakítottak azzal a történészi hozzáállással, hogy mindenki magának kutatja az iratait, és megosztják egymással azokat. Összeadjuk töredékes tudásunkat, hogy teljesebb képet kapjunk – fogalmazott.

Magyar Kurír