Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!

Idén is százezrek zarándokoltak a pünkösdszombati csíksomlyói búcsúra: az óvatos becslések szerint is 400 ezer ember vett részt az ünnepi szentmisén a két Somlyó-hegye közti nyeregben. A 438. búcsú ünnepi szónoka, Ft. Hajdó István gyergyói főesperes  a hagyományos keresztény értékek megőrzésére mint nemzeti megmaradásunk alapfeltételére hívta fel a figyelmet. A hatalmas tömegeket megmozgató búcsút a jó szervezés és a zarándokok fegyelmezettsége jellemezte.

Kora reggeltől érkeztek a keresztalják, az autóbusszal vagy egyénileg jött zarándokok. A hagyományokhoz híven, a kegytemplomnál köszöntötték a búcsúsokat, majd mindenki igyekezett az ünnepi szentmise színhelyére, a Hármashalom-oltárhoz. Délre már teljesen megtelt a két Somlyó-hegye közti nyereg, talán még egyik évben sem voltak annyian, mint idén.

Az egyházi jelképeket kísérő papság a kordonban, a szerzetesrendek és lovagrendek képviselői kíséretében 11 órakor indult a kegytemplom elől a búcsús szentmise színhelyére. A búcsú szimbólumát, a labarumot idén is a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium legjobb végzős diákjai vitték: Vrencsán Szabolcs, Péter Attila és Kész Szilárd.

A kordon mögött haladó zarándokcsoportban Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára haladt, Bunta Levente Hargita megyei tanácselnök, valamint Terényi János bukaresti magyar nagykövet és Cseh Áron Gusztáv kolozsvári magyar főkonzul kíséretében. A zarándokok között volt Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, illetve számos más magyarországi politikai és közéleti személyiség.

A fél 1-kor kezdődő ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György érsek mutatta be, Tamás József püspök és P. Páll Leó, az Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója, valamint számos pap koncelebrálásával. Elöljáróban az érsek köszöntötte a ferences szerzeteseket, a csíksomlyói kegyhely őreit, a megjelent papságot, valamint a zarándokokat.

– A búcsút őseink fogadták 438 évvel ezelőtt – hangsúlyozta –, ez a fogadalom minket is kötelez, nem engedhetjük meg, hogy más célokra használják.
Az érsek a búcsú céljaként határozta meg: „a Szűzanyához jöttünk, hogy vezessen el minket Szent Fiához.”

Jakubinyi György emlékeztett arra, hogy tavaly Erdő Péter bíboros II. János Pál pápa üzenetét hozta, majd ismertette azt a levelet, amelyet idén XVI. Benedek pápa nevében írt Leonardo Sandri, a Vatikán helyettes államtitkára, megköszönve az Erdélyi Főegyházmegye elöljárói és hívei által küldött jókívánságokat, majd reményét fejezte ki, hogy a pápa teljesíti elődje ígéretét, és eljön ide is, Csíksomlyóra, talán már jövőre.

– Napba öltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk! – kezdte beszédét a felkért szónok, Ft. Hajdó István főesperes, aki hangsúlyozta – Azért jöttünk, hogy átadjuk neked hármas kérésünket: első kérésünk, hogy találkozhassunk Veled, égi édesanyánk; másodszor arra kérünk: Vezess közelebb minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy mi is kérjük az emmauszi tanítványokkal „Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Uram”; harmadik kérésünk: Segíts, Napba öltözött Asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze.

A szónok arra a kérdésre keresett választ: Mit kellene tennünk, hogy megmaradhassunk?
Hangsúlyozta: „Ma a választások korát éljük. Hatalmas bevásárlóközpontok csábítják az embereket: válasszatok engem. A televízióban reklámok özöne megbabonázva kínál: válasszatok engem! Politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, lélegzetet sem vesznek, nehogy gondolkodási időnk maradjon. A sok kecsegtetésnek a célja: válasszatok engem!"

– A keresztény embernek az ég és a föld között kell választania – fűzte hozzá.
A továbbiakban kiemelte: „a házasság szentsége válságba jutott", figyelmeztetve hallgatóságát: „Isten a két kezet azért teremtette a gyermeknek, hogy egyikkel édesapja, a másikkal édesanyja kezébe kapaszkodjon."
– Csíksomlyói Édesanyánk abban is szeretne segíteni nektek, szülők, válasszátok az életet, a bölcsőt, utasítsuk vissza a nemzetpusztító, gyermekellenes világot, a koporsókat – mondta, majd így folytatta: – Nemzetünk feltámadása akkor jön el, amikor Krisztus letelepedhet a család és a nemzet életében, és mi meghalljuk az Õ kérését: „Engedjétek hozzám a kisdedeket."
A Szűzanyához intézett második kérésként fogalmazta meg: „Vezess közelebb minket Szent Fiadhoz".
– Szent István királyunk parancsba adta véreinknek, hogy minden tíz falu népe építsen templomot – emlékeztetett Hajdó István –, ma is kér tőlünk Szent István király: ne hagyjátok a templomokat! Istennek üres templomra nincs szüksége.
Ugyanakkor a magyar nemzet egységének zálogát a hitben jelölte meg. Emlékeztetett arra, hogy Mózes földhöz vágta az isteni parancsokat tartalmazó kőtáblákat, de rádöbbent tettének súlyára, és új táblákat kért.
– Ez a lépés hiányzik nagyjaink életéből – mondta –, nem kérnek Istentől új kőtáblát, inkább be se engedik Isten nevét, a keresztény értékeinket az Európai Unióba; helyette kezükbe vették Isten erkölcsi törvényeit, felülbírálják és kihirdették, szabad az abortusz, fiatalok használhatják az enyhébb kábítószert.
Segíts, Napba öltözött Asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze – hangzott a szónok által megfogalmazott harmadik kérés. Mint mondta, egy alvó nemzet megoldott kévéi lettünk.
Szóvá tette a gyermek vállalásának szükségességét, a szülőföldre való hazatérés fontosságát.
– Nem lehetünk hűtlenek a belénk szült Hargitához, Maroshoz, Olthoz, Küküllőhöz, nem hagyhatjuk el a gyulafehérvári ezeréves Szent István-székesegyházat, kincses Kolozsvárt s az aradi Golgotánkat – hangsúlyozta.

A december 5-i sikertelen magyarországi népszavazás kapcsán a szónok elmondta: „Mindent elkövettek, hogy a többség letagadja azt az igazságot, hogy mi testvérek vagyunk. Nem győztek, mert a testvéreinket félrevezetőkkel szemben, másfél millióan vállalták az igent. Az igent vállalók felismerték, hogy a magyar nép, a magyar nemzet nem alakulhat tömeggé. A tömeg latin neve ’massa’, a massza pedig képlékeny, mindenki azt gyúr belőle, amit akar." Hozzáfűzte: „Fáj, Szűzanyánk, hogy ez a nemzet nem tudja, mikor kell igent és mikor kell nemet mondani."

Hajdó István köszönetet mondott a Tatabányáról Csíksomlyóra gyalogosan zarándokoló polgármesternek. „Remélem, hogy a hátizsákodban nem hoztál nekünk semmit, mert minket azzal aláztak meg annak idején, hogy ha kettős állampolgárságot adnak, akkor mi mindent elveszünk a magyaroktól. Mi nem akartunk semmi mást, csak az együvé tartozás isteni ajándékát. Polgármester úr, arra kérünk téged és az anyaországból érkezett jó szándékú testvéreinket, a hátizsákotokat ne vigyétek üresen haza. Töltsétek meg Erdély sokat szenvedett népének vallomásával: Erdély lelke a hűség. Ezt mondjátok, amikor hazaérkeztek az anyaországba" – hangsúlyozta.

A szónok kitért a csángómagyarok ügyének fontosságára, majd megfogalmazta „Erdélyi létünk hármas jelszavát": hit, anyanyelv, autonómia. Ez utóbbi igény kapcsán elmondta: „Amikor ezt a szent kérésünket tárjuk fel, teljesen érthetetlen, hogy a körülöttünk élő nemzetek, akik Szent István koronájának védnöksége alatt növekedtek nagy nemzetté, ezt a szót, autonómia, nem szeretik hallani."
– Nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le – hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy az erdélyi magyarságnak olyan vezetőkre van szüksége „akik reményt hoznak és vigyáznak, a reményből élő nemzetünkre".

Végezetül így fohászkodott: „Csíksomlyói Szűzanya, búcsúfiaként add nekünk ezt a reményt. És ebben a reményünkben segíts, hogy megmaradhatunk szülőföldünkön. Mi ezt a reményt visszük haza búcsúfiaként.”

Sarány István/Hargita Népe/MK
Fotó: almafa.ro

(A szlovákiai lapok 2005. május 15-16-i írásait ismertető sajtófigyelő itt olvasható.)