Debrecen keresztény felekezetei együtt várakoznak

Kósa Lajos köszöntőjében elmondta, hogy az adventi várokozásban az embernek át kell gondolnia, milyen hatással van az életére Jézus születése. Ezt követően így bátorította az embereket: legyen bármilyen nehézség, nélkülözés az életükben, aki hisz a szeretetben, az nem veszthet csatát, az nem veszhet el. A polgármester köszöntötte a katolikus, református, baptista, evangélikus egyházak képviselőit is, akik – mint mondta – az ökumenizmus, az egység szellemében vezetik közösségeiket a városban. 

Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök József Attila Tél című versét idézve („Valami nagy-nagy  tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek…”) kiemelte: a szeretet forrásából fakad az a tűz, az a meleg, amire az embernek szüksége van. Advent arra késztet bennünket, hogy figyeljünk, a szeretet melegével, aktív adakozó cselekedeteivel tegyük szebbé egymás és önmagunk életét.

Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője beszédében a várakozás misztériumát emelte ki, amely lehet feszültséggel, örömmel, olykor félelemmel teli, és különböző élethelyzetben talál bennünket; de történjen bármi, az advent az év legkedvesebb időszaka, mert magában hordoz valamit abból, ami fölötte van a természetnek. Valamit mindenki vár, mindenki szeretne jobbat, szebbet, ígéretesebbet. Ünnepelni kell, még az ünneptelen körülmények között is, mert a karácsony szülötte, az isteni Kisded mindenki  számára hoz megváltást, megszabadulást. 

Ezt követően az ünneplők a templom mögötti emlékkertbe mentek, ahol a szent család története elevenedik meg. Az ott található életnagyságú jászol vízkeresztig lesz látható, és vasárnaponként karácsonyig egyre jobban benépesedik. Elsőként a szent család kerül a helyére élő állatok kíséretében; advent harmadik vasárnapján „eljönnek” a pásztorok, és végül a háromkirályok is megérkeznek a jászolhoz.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír