Debrecenben a „Pócsi Szűzanya”

Az imádság napja volt ez. Aki egy órát is a Könnyező Szűzanya kép előtt imádkozott, nem ment haza üres kézzel, de még az otthonmaradtaknak is jutott a kegyelemből, a pillanatból.

Egyetlen órára sem maradt magára a Szűzanya, folyamatosan több száz hívő őrizte imájával, énekével a templomban. A Szent József Gimnázium, a Svetits Katolikus Gimnázium, önkormányzatok, képviselőtestületek, a debreceni plébániák közösségei, az Egyetemi Lelkészség, a debreceni szerzetesek imádkoztak óráról-órára, görög katolikus liturgiák, betegek szentségének kiszolgáltatása, szentmise, taizei-i imaóra, Ady Endre versei követték egymást.

Délután 4 órakor Bosák Nándor püspök szentmisét mondott a kegykép előtt a debreceni plébániák papjainak híveinek részvételével. 

„Krisztus után Máriának is gyermekei vagyunk, és ez a tisztelet végigkíséri az egyház életétét. A történelem folyamán Mária csodákkal is bebizonyította, hogy rajtunk van édesanyai tekintete, amelyek közbenjárásának hatékonyságát jelzik" – kezdte homíliáját Bosák Nándor püspök. 

„A búcsújáró szent helyek összegyűjtik azokat az embereket, akik Mária segítségével szeretnének Krisztushoz jutni" – folytatta a főpásztor, majd kiemelte azokat a kegyhelyeket, ahol a Szűzanya különböző módon fejezte ki irántunk való szeretetét, ragaszkodását. 

„Mária sír. A kereszt tövében Krisztust siratta, és vele együtt a bűnös embert, mindnyájunkat, akik miatt Krisztus meghalt a kereszten. A mi vidékünknek, Kelet Magyarországnak központi ajándéka a máriapócsi Könnyező Kegykép tisztelete. Ilyen módon akarta a Szűzanya megmutatni azt, hogy velünk van, gondol ránk, velünk együtt, értünk sír" – folytatta a püspök, majd a könnyezések időpontjaihoz közeli nagy történelmi eseményekre – a felszabadulásra a 150 éves török rabság alól, a Rákóczi szabadságharc leverésére, az első világháború előtti megoldatlan kérdésekkel, feszültséggel teli időre – utalva felhívta a figyelmet, hogy szenvedéseinkből milyen úton kereshetjük meg a szabadulást. 

Jelenlegi helyzetünk szituációi valamiképpen hasonlóak, hiszen a felszültség, a megoldatlan kérdések, a békétlenség az emberek szívében, a közösségekben, a családokban újra és újra feltör közöttünk. Ebben a helyzetben Máriára kell figyelni és elgondolkodni azon, hogy mire tanít, mire vezet most is a könnyező Szűzanya.

„Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja…” imádkozzuk életünk minden napján. Azért imádkozzunk, hogy vezessen bennünket fiához, bátorítson abban, hogy az ő közbenjárásával valósítsuk meg éltünket. Kérjük, hogy, amikor örömünkben hálát adunk, amikor bűneinket megbánjuk, könnyezzen velünk, és imádkozzon értünk életünk utolsó óráján, hogy az mindannyiunk számára a hazatalálás pillanata legyen – fejezte be gondolatait Bosák Nándor püspök.

„Kegyelemben gazdag karácsonyt kívánunk…” hangzik el a karácsony előtti jókívánság. Ez a nap, sokak számára az advent a karácsony leggazdagabb pillanatait adta, egy mélyebb várakozást, amely alámerül, és békéjével eltakarja a karácsonyi előkészületek, a vásárok felszínes csillogó ajándékait, kiemelve a kegyelmet, a könnyeket, a béke, a fájdalom, a bűnbánat, az öröm könnyeit, amelyek most is, mint Máriapócson ott csillogtak a szemekben.

Hála és köszönet a görög katolikus egyháznak ezért a napért, hogy megszervezték, és elhozták hozzánk is a Szűzanya szeretetét.

Kovács Ágnes/MK