Diktatórikus egyház? Párbeszéd az új ateistákkal 1.

Michael Novak (balra) 1933-ban született. Többek közt teológiát tanult a Pápai Gergely Egyetemen, a Harvard Egyetemen pedig történelmet és vallásfilozófiát. A II. vatikáni zsinatról tudósított a National Catholic Registernek. Jelenleg az American Enterprise Institute munkatársa, ahol vallástudománnyal, filozófiával és a közjó mibenlétével foglalkozik. 1994-ben elnyerte a Templeton-díjat. Számos könyv szerzője, kedvenc témája a kereszténység, a kapitalizmus és a demokrácia kapcsolata, egymást erősítő vonásai.

Christopher Hitchens (jobbra) (1949) egy, az Egyesült Államokban élő angol baloldali publicista. Magát antiteistának tartja, az új ateisták mozgalmának egyik jeles alakja. Filozófiát, politikát és közgazdaságtant tanult az Oxfordi Egyetem Balliol College-ában. Küzdött alkoholproblémákkal, jelenleg gégerákban szenved.

Hitchens számos helyen publikált felvetéseit dőlt betűvel szedtük, alattuk olvasható a Novak által adott válasz.

A kereszténység a judaizmus zavaros másolata.

Nos, az nem plágium, ha idézünk és egyértelműen hivatkozunk korábbi szerzőkre. A kereszténység a judaizmus törvényes lányának tartja magát, a judaizmus beteljesítésének (habár a zsidó vallás elutasítja). A kereszténység számára lényeges, hogy a zsidó vallás fennáll az idők végezetéig, mint a Jézus és követői eredeti vallásának szemtanúja. Még Rómában és más városokban is a legelső időkben a kereszténység a zsidók közt terjedt a leggyorsabban. Róma első püspökeinek – az első pápáknak – a többsége zsidó születésű volt.

Mivel a hit meghaladja az értelmet, mellőzi a bizonyíték szükségességét.

A katolikusok mindig a saját bizonyosságukról számolnak be állításuk alátámasztásaként, és ők maguk is igénylik a bizonyosságot a saját hitükhöz. Részben azért, mert Istent úgy ismerik, mint az Ige, a Világosság és az Igazság. Hiszik, hogy az Ő teremtő értelme minden teremtményt áthat, tehát a természet, a viselkedés és a dolgok kapcsolatának kutatása (a tudomány) kötelező keresztény feladat. Mindezen túl a vallás intellektuális megközelítését a keresztények a zsidóktól örökölték.  

A katolicizmus történetében, ha bármikor megkérdeztünk volna arról egy megtérőt, hogy miért lett katolikus, számos indokot tudna felsorolni. Elmondaná, hogyan hasonlította össze a katolikus egyház állításait a ateistákéval vagy a protestánsokéval. A hittanára ragaszkodna hozzá, hogy egy áttérő értse meg a hét szentség mibenlétét, meg tudja magyarázni őket, akárcsak a teológiai és a természetes erények közti kapcsolatot, és még sok minden mást is. Kétségtelen, hogy számos döntést nem geometrikus logika alapján hozunk meg, és nem is matematikai pontossággal. De döntéseink mégis értelmes indokoktól függnek.

A kereszténység a totalitarianizmus gyökere. Hogy lehet valaki hálás Istennek? A diktatúrája miatt?

Épp ellenkezőleg: adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené, mondta Jézus, ez pedig a legerősebb akadálya a totalitarianizmusnak. A kereszténység alapján nem minden a császár tulajdona, nem rendelkezik korlátlan hatalommal. Isten szabadságot és felelősséget adott nekünk, ezért az Ő egyházának az inkább az államhoz tartozó ügyekbe való beavatkozását is korlátozza. Elméleti vizekre evezve: a Szentháromságról szóló keresztény tanítás a történelemben a sokféleségben való egység, valamint az emberek különbözőségének elfogadására irányítja az embert. Az egyén teljessége csupán a többiekkel való közösségben valósulhat meg, az egész emberiséggel való szolidaritásban, ami Isten egyetlen családja. A közösség teljessége csak az egyéni különbözőségek tiszteletében található meg. Azaz közösség és egyén nincs ellentétben egymással, viszont meghatározzák egymást. Továbbá az egység és a sokféleség sem feltétlenül áll ellentétben egymással. Ráadásul az egységet sokszor úgy értjük, mint egyenlő partnerek szövetségét.

A kereszténység csak tündérmese, amit esendő és megalkuvó emberek találtak ki.

A kereszténység inkább „jó hír”, semmint tündérmese, minthogy áll mögötte bizonyosság. A történészek már sokszor leírták, milyen hatalmas mértékben járult hozzá a nyugati civilizációhoz a kereszténység. Azt is sokan megjegyezték, hogy a keresztény országok, népek sokkal inkább alkalmasnak bizonyultak a demokrácia, valamint az emberi jogok eszméinek és gyakorlatának befogadására – még az ateista kultúráknál is alkalmasabbnak. A gazdaságtörténészek feltárták a keresztény hitnek és magatartásnak a szabad, kreatív gazdaság felemelkedésében játszott szerepét. A „katolikus” jelzőt már a legkorábbi időktől arra használták, hogy rámutassanak: a kereszténységet nem határolja le semmiféle rassz, nemzet, kultúra, hanem univerzális igénnyel lép fel. Mi több, a kereszténység alkalmas arra, hogy az inkulturáció révén „beletestesüljön” különböző kultúrákba, anélkül, hogy fölváltaná azokat. A kereszténység nem egyszólamú, hanem többszólamú kultúraközvetítő. Inkább csak előidézhet számos hasonlóságot, de nem követel meg egységes kulturális identitást.

Az utolsó keresztény kulturális robbanásnak Kínában lehetünk szemtanúi. Több forrás szerint is a kínai keresztények hetven millióan vannak, ami azonos a kommunista párt tagjainak számával. Ráadásul ez a közösség gyorsan nő, számos lelkipásztornak igazi kihívást jelent, hogy megfelelő nagyságú istentiszteleti helyet találjon gyülekezetének. Sok kínai a legjobb kulturális ösvénynek tartja a kereszténységet a szabadság, méltóság, igazság és a kreativitás eszméjéhez. Thomas Jefferson egykori amerikai elnök írta a „Jefferson-Bibliában” (A Názáreti Jézus élete és erkölcse) az amerikai indiánoknak, hogy Jézus tanítása tartalmazza a legfennköltebb, legjótékonyabb erkölcsi útmutatást, amelyet valaha kapott az emberiség.

Folytatjuk.

Magyar Kurír