Díszpolgári címet kap a harminc éve kómában fekvő nő

Bologna város önkormányzata úgy döntött, megadja a díszpolgári címet Cristina Magrininek, akit édesapja harminc éve ápol otthonában. 1981. november 18-án Cristinát elütötte egy autó, amikor átszaladt a zebrán édesanyja elé, mert el akarta mondani neki, hogy jó osztályzatot kapott aznap az iskolában. Attól a naptól kezdve a lány kómában fekszik, az apa éjjel-nappal folyamatosan gondozza. 1992-ben meghalt a felesége, azóta egyedül rá hárul ez a feladat.  Ő maga így beszél erről: „Én a lányomért élek. Nem ismerem a pihenést, a külvilág csak a televízióból érkezik el hozzám. De a helyemen vagyok. 77 éves vagyok, ebből 18 évet úgy töltöttem el, mint orvos, ápoló, fizikoterapeuta, sofőr, szakács és apa. Ezek az évek duplán számítanak. Egyszer majd meghalok. És akkor mi lesz a lányommal?” Az édesapa küzd azért, hogy elismerjék a Cristinához hasonló emberek jogát az élethez: ő nem egy növény, amelyet csak öntözni kell, hanem egy ember, akinek simogatásra is szüksége van – mondja.

2010. november 10-én az olasz köztársasági elnök, Giorgio Napolitano Cristina apjának, Romano Magrininek a köztársaság lovagja címet adományozta. Idén november 14-én, hétfőn pedig a városi tanács tagjai egyhangúan mondtak igent a kérvényre, amelyet olasz családok nyújtottak be az önkormányzathoz. A kómában élő nő története jól ismert Olaszországban, sok család merít erőt belőle.

Gianluigi Poggi, a családot segítő csoport tagja, a kezdeményezés elindítója kifejezte örömét a döntés felett: „Cristina története megmutatja, mekkora szükség van arra, hogy minden embernek joga legyen a kezelésre, gondoskodásra, a házi gondozásra, arra, hogy a lehető legjobb körülmények között élhessen. Élete bizonyítja, hogy – a családnak köszönhetően – még a legsúlyosabb sérüléssel is lehet élni.”

Olaszországban megjelent egy könyv is Cristináról: És ha holnap felébrednék? címmel. Bevezetőjében így ír Mauro Sacconi, olasz munkaügyi miniszter: „A Magrini család története megmutatja, hogy a legnagyobb szeretet átformálhatja és legyőzheti a fájdalmat is. Nemcsak egy apa és egy anya lányuk iránti szeretetéről van itt szó, hanem arról a meggyőződésről is, hogy Cristina ajándék a világnak, nélküle mi magunk is kevesebbek lennénk. Felfoghatatlan titok ez, sokak szemében botrány, de mindenképpen tény.” A kötetben a szerzők kifejtik azt is, hogy a társadalom szereti leegyszerűsíteni a dolgokat, egyértelmű jelentést tulajdonít a szavaknak. Azt mondjuk, Cristina kómában van, de valójában a kóma öntudatlan állapotot jelent, és akik látják őt, tudják: eszik, alszik, ébren van, fájdalmat érez és valószínűleg örömöt is az emberi kapcsolatai miatt.

Forrás: Avvenire, www.cristinamagrini.it

Magyar Kurír

(tzs)